Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

gondolni. Vélekedésüket megerősítette az ÉKI Rt.-nek a szomszédos szalmatercsi és karancssági kutatásainak az eredménytelensége. A szénkonjunktúra a későbbiekben nézeteik megváltoztatására késztette őket. A munkások lakóhely szerinti megoszlása 1911-1912-ben Szénmedence Év Telepített munkás Községi lakos Salgótarjáni 1911 1912 2237 33,9% 2270 34,5% 4355 4299 66,1% 65,5% A barnakőszén-medencék közül a legtöbb telepített munkás a Zsil-völgyi szénmedencében található (84,9%), a tatai medencében arányuk 84,7% az esztergomi medencében 26,9% volt. A községi lakosokból kikerülő munkások többségben voltak az ún. gyarmatosított (telepített) munkásokkal szemben az esztergomi medencében 73,1%, a salgótarjáni medencében 65,5%, a Sajó-melléki medencében 54,9%. A tőkeszegényebb vállalatok a letelepítés költségeit nehezebben fedezték, ezért inkább a bányaüzem szomszédságában található községek lakosaiból toborozták munkásaikat. De ugyanez a tendencia figyelhető meg abban az esetben is, amikor a vállalat a széntelep kicsinysége, vagy kedvezőtlen geológiai okok miatt nem tervezhetett hosszabb idejű bányászatot. A salgótarjáni medencében a telepített munkások száma emelkedett, amit az új bányanyitással lehet összekapcsolni. A bányamunkásokon belül a vájárok száma elérte az 58,6%-ot, 6111 férfimunkás közül 3575 volt szakmunkás. Ez az arány egy tudatos törzsmunkás gárda építésére volt visszavezethető, amit a tradicionális hagyományok csak erősítettek. A nógrádi medencében a szénbányászatban alkalmazott munkások száma a következő képet mutatta 1912-ben: Kategória Férfi Nő Gyermek Telepített Községi Kategória munkás lakos Külszíni munkás Földalatti munkás Ebből vájár 1584 4527 3575 315 143 Összesen 6111 458 2270 4299 Az összlétszámból (6569 főből) a külszínen 1899, a föld alatt 4670 munkás dolgozott. A felnőtt 6111 munkás 74,1%-a dolgozott földalatti munkahelyen. A társulatoknál ebből a szempontból a következő kép mutatható ki: Társulat Összlétszám Ebből férfi Közülük vájár Gyermekmunkás SKBRt. 4117 3826 2333 291 ÉKI Rt. 1975 1851 1100 124 RMSV Rt. 281 258 67 23 Az ÉKI Rt. bányászatánál ismét gondot okozott a jelentkező munkáskivándorlás. Ennek ellensúlyozására 1913-ban a két nagy szénbánya vállalat új üzemi berendezéseket telepített a kitermelés fokozása érdekében. Ezek a szállító és vízemelő gépek a nagyobb mélységből adódó problémákat hidalták át. A korábban megfigyelhető déli területek felé fordulás az SKB Rt.-nél megerősödött, kutatásokat kezdtek a kotyházi, kőkúti szénterületek átvizsgálásával. Ekkor felesleges kutatásokat is kezdeményeztek Losonc környékén és Ipolynyitránál is. Az új bányanyitások következtében hangsúlyosabban jelentkeztek a bányakolóniák építésének gondjai. ívíerí ha voltak is az új bányák közlésben települések, időbe került, míg a falusi lakosság a bányamunkát megtanulta, illetve megkedvelte. A bányatelepek intenzívebb fejlesztése és a termelőüzem állandóságának biztosítása megkívánta, hogy a bányászat ne csak a vidék lakosságára - mely a bányamunkát jórészt csak mellékfoglalkozásnak tekintette - támaszkodjék, hanem a bányaműhöz szorosabban kapcsolódó munkáslétszámról is gondoskodjék. Minél rövidebb életű egy bányavidé59