Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

okok a technológiára vezethetők vissza, ugyanis bükkfakátránnyal készítették a brikettet az osztályozó porszenéből, s eladhatatlannak bizonyult. A bánya munkásai a környező falvakból és az ún. liptákokból verbuválódott, így magyar-szlovák vegyes nemzetiségűek voltak. Számukra (80 fős) két munkásbarakkot is építettek. Munkásaik száma 1936-ban 364 főből állt, ebből 250 földalatti, 114 külszíni munkás volt. 1938-ban 237 munkanapon 300 munkással 750 000 q barnaszenet termeltek, az egész évre számítva a termelés elérte az 1 millió q-t. Feltárásokkal és fúrásokkal a megállapított szénvagyon 2,5 millió q volt.

9 Alliquander Ödön által 4750-5800 kalóriás szénvagyon nagyságát feltárással 3 millió q-ra, fúrásokkal 400 000 q-ra, összesen 3,4 millió q-ra becsülte. 1940-ben már 530 fős munkásállománnyal az üzem teljes kapacitásának kihasználásával évente 1,2 millió q barnaszén termelését várták, s ezzel az üzem rövid, három évig tartó élettartamát tervezték. A szénbánya 1938 novemberétől a CS-RK Rt. kezében volt. A befektetett állótőke 1940-ben 800 000 pengő, az ugyanakkor kitermelt szén értéke pedig 2 719 271 pengő.

10 A bánya vásárlóköre a hermaneci (hermányvölgyi), horkai, szlavosovcei papírgyárak, a por és daraszenet a füleki, hajnácskői téglagyárak, illetve Kassáig terítve a háztartások vásárolták meg. Az összes termelés 40%-át az állami vasút vette át. A csákányházi széntermelés 1928-1936 között 5,5 millió q volt. Évenkénti megoszlása: 1928-ban 75 926, 1929-ben 265 675, 1930-ban 335 167, 1931-ben 623 394, 1932-ben 711 408, 1933-ban 953 637, 1934-ben 1 014 020, 1935-ben 883 404, 1936-ban 603 120 mázsa. A továbbiakban a 6 millió q-ra becsült szénterületből 1938-1943 között összesen 6,5 millió q barnaszenet termeltek ki.

11 Éves megoszlása: 1938-ban 118 266, 1939-ben 1 116 445, 1940-ben 1 450 348, 1941-ben 1 408 117, 1942-ben 1 340 956, 1943-ban 1 154 071 mázsa. Az utolsó, 1943-as termelési adat alapján a megyei széntermelés 2%-át adta a szénbánya. A szénjogi szerződések kutatási ideje 1944. május 13-án lejárt, az SO Rt. a kutatások lehetőségét csak a Medves keleti oldalán található Egyházasbást kutatási eredményétől tette függővé. Az államosítás előtti szénbányavállalatokról forrásaink eléggé szűkszavúak. A Csákányháza-Ragyolci Kőszénbánya Rt.-ről csak annyit közöltek, hogy olyan vállalatok közé tartozott, amely nevében ugyan szénbányászattal foglalkozott, azonban tulajdonában bányaüzem nem volt. Ez csak annyiban helytálló, hogy nagyrészt bérelt területen dolgozott, s termelési eredményei a statisztikák szerint egy jó, közepes méretű vállalkozást mutatnak.

12 Az SKB Rt. 1939-ben Csákányházán Bucsek Jánostól és Ragyolcon a községi birtokosoktól földterületet vásárolt, azonban bányanyitásról nem tudunk.

13 1945-től a terület Csehszlovákiához, ma Szlovákiához tartozik. Jegyzet 1. Nógrád vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. 1911.24. o. Vitális István: A visszatért Felvidék és Kárpátalja szénelőfordulásai. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 1940.21-23.0. 2. NML. Filmtár. 238., 267. d. 3. MÁFI. Adattár. С VI. 3.1901. január 24. Pauk Rudolf jelentése. 4. MÁFI. Adattár. С VI. 9.1911. július 8. Gerő Nándor jelentése Ragyolc, Fülekpüspöki, Csákányháza, Somosújfalu szénterületéről. 5. MÁFI. Adattár. С VI. 12. S. 1923. december 6. 6. MÁFI. Adattár. С VI. 32.1917/175-178., 191-193., 187-189., 195-197. 7. Bányászati és Kohászati Lapok. 1928.66. o., 1940.21. o. 8. MÁFI. Adattár. С VI. 24. Jelentés Csákányháza és Ragyolc szénterület helyzetéről. 1929. január 7. Dóri József. 9. MÁFI. Adattár С VI. 32.1936. szeptember, С VI. 33.1937. május 6., С VI. 34.1938. október 15. Magyar Statisztikai Szemle. 1938.11-12. sz. 1062. o. 10. Bányászati és Kohászati Lapok. 1940.23-24. o. 577