Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Bussa (Busince) Az Ipoly völgyében, a Sztracini-patak (Stará-rieka) partján fekvő falu. A területet szén előfordulása szempontjából meddőnek tekintették. Szakáll Gyula homokterenyei lakos azonban bussai szénelőfordulást jelentett be az SKB Rt.-nek 1939-ben. A területet Vitális Sándor járta be, s jelentésében fölösleges kiadásnak tekintette ezzel a vidékkel való foglalkozást, azaz a kutatást.

1 Jegyzet 1. MÁFI. Adattár. С II. 40. Vitális Sándor jelentése 1939. december 5. Csákányháza-Ragyolc (Cakanovce-Radzovce) A salgótarjáni szénterületnek az északi szélén, a Karancs északi lábánál (Trichotare, 445 m) fekvő Ragyolc község határában, Csákányházán is felfigyeltek azokra a jelekre, melyek szénelőfordulásokat sejtettek. A ragyolci terület eróziós behatások révén önálló, kisebb szénterületté alakult. Alakja elliptikus, tengelyének hossza 1200 és 600 méter. Maga a szénmedence 16 méterre volt elvetve, melynek keleti része elmosódott. A barnakőszén itt erősebb karaktert mutatott, mivel a bazalt és andezit erupciók kiszárították, megnemesítették és ez fényessé, magas kalória értékűvé tette. Elemzések alapján 6289 kalóriásnak bizonyult a fűtőértéke. Dr. Frantisek Pavlicek pfibrami főiskolai tanár ennek alapján kőszénnek (feketekőszén) minősítette. A Csehszlovák Közmunkaügyi Minisztérium a 20-as években a kőszenek közé sorolta. Ez a lépés azt a tényt erősítette meg, hogy a gazdaság hoszszú időn át az igazi karbon kőszenet tartotta jónak, a kisebb fűtőértékű barnaszenet csak később kezdték használni, pedig 1825 után a gőzgépek fűtésére kiválóan alkalmas volt. A Monarchiában is hosszú ideig csak a kőszén és a feketeszén termelését mutatták ki a statisztikákban. Az üzleti élet is előszeretettel használta a „Kőszénbánya Részvénytársaság" nevet, holott igazi karbon kőszenet a mai országhatáron belül nem termeltek. A csákányházi alsó-miocén korú kőszenet is feketeszénnek mondták a korabeli osztályozás alapján, holott földtörténeti kora miatt barnaszeneink között volt a helye. Csákányháza a füleki vasútvonal mentén, a gömöri határhoz közel, a 729 m magas Karancs északi lábánál fekvő kisközség.

1 Adataink szerint 1860-ban már folytattak kutatásokat határában szén után, 1870-ben a munkálatokat a vasútépítkezés következtében leállították, mert hiányoztak a bányamunkások. Minden munkaerőt a Salgótarján-Losonc közötti vasútvonal kötött le.

2 Több évtized múlva, Pauk Rudolf 1901-ben Csákányháza-Farkaskút puszta határában szénelőjövetelt jelentett be az SKB Rt.-nél. Két bányáról is tudott a vidéken, melyek 20, illetve 40 méter hosszú tárók voltak. A bennük fejtett szén 0,5 méter vastagságot ért el.

3 A széntelepes üledék a sasbérc kiemelkedő, 432 méter magas Szilvágylaposa lábánál előjövő riolittufa felett volt található, melyet a 12-20 méter vastag bazalttakaró védett meg a lepusztulástól. A feltárt barnaszén fűtőértéke a vizsgálatok szerint 6280 kalóriásnak bizonyult. 1911-ben Ragyolc-Csákányháza vidékét Gerő Nándor járta be, mivel a területet egy brünni (Brno) gyáros lefoglalta.

4 (L. Schlama kutatásait Vecseklő vidékén) Gerő véleménye szerint Csákányházán, fent a hegyen volt egy kis terület, ahol a szén előfordult. Tudomása szerint régebben volt ott egy 100 méteres táró, de a szén, dacára jó minőségének nem volt alkalmas a fejtésre. (Talán a korábban említett 1860-as évekbeli kutatások nyomát találta meg.) Ragyolcon csak egy keskeny sávot vélt produktívnak. Stephani Ervin füleki nagybirtokos, aki fia volt a budapesti légszeszgyáros Stephani Lajosnak, 1885-ben címeres levelet kapott a közgazdaság terén szerzett érdemeiért. Stephani Ervin (1897-től gőztéglagyár tulajdonos is volt Füleken) Winter Hermannal 1923-ban szerződést kötött a csákányházi és fülekpüspöki szénterület kiaknázására.

5 A csákányházi barnaszenet tudomásunk szerint Krúdy Pál losonci lakos kezdte meg bányászni az Ibolya-bányatelken, majd a Winter testvérek vették meg a területet és folytatták a bányászatot. A besz575