Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

maguknak munkát. Eisele Gusztáv 1925-ben Inászóról a következőket vetette papírra: „Amilyen felemelő érzést kelt mindenkiben a teremtő és szervező munka, ugyan úgy lehangol mindenkit a szűnő félben levő bányatelepek haldoklása. Mint a szúrágta fa, először leveleit hullatja, majd ágai töredeznek, hogy végül egy szellő végezzen a valamikor viharokkal dacolt törzzsel. A széntelepek kiaknázásával így tűntek el a nagy múltú Inászón először szorgalmas kezű alkalmazottak, majd bezáródtak az irodák és iskolák kapui, mind kevesebbszer zavarta a kisvasút a cserniki erdő csandjét, míg végül a lakótelep alatti széntelep kiaknázásával átvette az enyészet rettentő uralmát az egykor nagy iparú kies völgyben. A múlt emlékeitől áthatott munkás emberek könnyes szemekkel mondtak jó szerencsét a becsukódó II. Ferenc-aknából kigördülő utolsó csille szénnek. "^ Rónabánya barnakőszén-bányászatát vizsgálva, legelőször meg kell állapítanunk, hogy Zagyvát, Rónafalut és Rónabányát gyakran gyűjtőnevén Zagyvarónának nevezték. Mocsáry Antal Zagyváról a következőket írta: „Magyarfalu, egy mély völgyben fekszik. " „Zagyva-Rónya Zagyva falutól nem meszsze egy magas hegytetőn lévő kitsiny tótfalu, 116 lélekből áll. " Zagyvaróna néven ismerték a mai Rónafalut, melyet megerősít a rozsnyói egy-házkerület 1861 évi adata, mely ilyen névvel szerepelteti Rónafalut és egyszerűen csak Zagyvát említ, ahogyan lakosai is nevezték falujukat. 1799-től ZagyvaRóna szerepel a névanyagban, 1973-tól Salgótarján közigazgatási része. A községhez tartozó puszták között találjuk Inászóbányát, Rónabányát, Rónafalut. A középkori okiratok Rónyának (NagyRónyának) említették, határában volt a Zagyvafő vára. Zagyvarónától keletre a Medves fennsíkon találjuk Rónát, tőle déli irányban pedig Rónabányát, a 628 méter magas Szilváskő déli lábánál. Róna bányászatáról az 1864-ben készült „Generálkarta" tudósít, ahol két bányatelek, táró és légakna v. kutatóakna jele is szerepelt. 1866-tól ismerjük a Segen Gottes bányatelken az Anna-tárót, tulajdonosa Meskó A. volt. 1867. november 12-én Somoskőy István adta el szénjogait a Magyar Északi Vasúttársaságnak azzal, hogy az eddig kitermelt szenet szabadon értékesíthette. Vecseklő határában, a mai Medves oldalában bányászati célra 1871. december 27-én 360 931 m

2 nagyságú bányatelket adományoztak Baranyai Gáspár nevére. A vállalkozó „Attila" védnéwel nyitotta fel a Gusztáv I. és II. tárókat, a későbbi hasonló nevű tárók elődjét, lefektették a Gábor, Géza, Viktor-bányatelkeket, melyeken lévő bányák rövid életűek voltak. 1878-ban a rónai úrbéresek is eladták szénjogaikat dr. Steiler Antal losonci ügyvédnek. A bányatelek 1882-ben az SKB Rt. tulajdonába került. 1880. szeptember 13-án Gábor és Géza bányatelek, Gábor bánya létezéséről van tudomásunk. 1882. július 9-én az SKB Rt. a Hallgató-dűlőben (Rónától Keletre) 26 kh területet vásárolt. 1890-ben, 1895-ben az SKB Rt. az úrbéresekkel további szénjogi szerződéseket kötött. 1890-ben kezdte meg a vállalat a Gusztáv I. és II. tárók üzemeltetését. 1891-ben sodronykötélpályát építettek a szállítás megoldása céljából. A gőzgép a táró főszállítói vitláját hajtotta meg. Róna táróit 1940-ben nyitották fel újra. A bányatelep építése az 1890-1891-es években kezdődött meg. Felépültek az első barakk épületek a toborzott munkások számára. A mai sportpálya helyén 1891-ben épült meg három sorban a 12 deszkabarakk. A következő évben újabb 15 ház épült meg az iskolával, amely a mai felső sorral azonos. 1893-ban ismét 15 épületet húztak fel a középső házsort hétrehozva. Megépült a vízvezeték, a Buda-völgyből nyomószivattyú nyomta fel egy víztartályba a vizet, ahonnan a telep minden részébe eljuttatták. 1894-ben készült el az alsó sor épületegyüttese és a magazin épülete. A bányászat felfutása nyomán 1907-ben újabb öt lakást építettek az alsó soron. 1921-ben folytatódott az építkezés Rónabányán, megépült az iskola helyén a kaszinó. Az iskolát a telep végén építették fel 1922-ben. Ugyancsak ekkor épült még öt lakás és két ikerlakás. A környező települések lakossága nem vállalkozott ekkor a bányászatra. Az első telepesek nemzetiségi képe változó volt: Ausztriából 90 gráner, Somoskőújfaluból 4, Barnából 2 bányász és két juhász család érkezett. A Gusztáv-tárói bányamezőt az 1890-1910-es években nyitották fel. A bányák az inászói kerülethez tartoztak, bár szenük nem volt olyan minőségű. A széntelep a medves-szilváskői horsztban, a rónai erdős hegységben feküdt, Zagyvaróna-Bárna-Vecseklő-Tajti községek határában. A rónai Gusztáv-tárók 4-4,4 méter vastag főtelepének 3 padja közé általában 0,2 méteres kőszenes agyagcsíkok ékelődnek, a medvesi müveletek középső és felső padját azonban már homokbetelepülések különítették el. A medvesi részt az III-III-V-VI-VII. sz. Gusztáv-tárók, a szilváskői részt a IV. sz. Gusztáv-tárók fejtették le, az ún. 2,2 mé562