Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Somoskőújfalu (Salgótarján) A Karancs-hegyet (729 m) a Medves-fennsíktól elválasztó völgyben, Salgótarjántól északi irányban települt Somosújfalu, 1905-től Somoskőújfalu. A településtől ÉK-i irányban a Sátoros (652 m) tömbje emelkedik, mely a tőle déli irányban található Nyerges-heggyel (462 m) választja el Somoskő falutól. Somoskőt déli irányban a 488 méteres Strázsa hegy határolja. A bazaltterület elterjedt vulkanizmus geológiai képződménye a Medves-hegy takarója, mely Somoskő és Róna községek között húzódik.

1 A térségben Alexander Schöller bécsi nagykereskedő, bankár és gyáros részére Engelmann János Babtist losonci gyárigazgató kért kutatási engedélyt 1860-ban. A nógrádi ember a barnakőszenet itt is már jóval korábban ismerte, a dűlőnév összeírásokban gyakran lehetett találkozni a nevével annak ellenére, hogy feltáró munka nem volt. Pl. Nyesés lápa, Nyesés területén „berkek és tövisbokrok kinyesetvén s kivágatván szántóföldekké lettek, ahol egyszersmind kőszén és kavicsbánya is találtatik" írták 1864-ben.

2 Adásvételi szerződések megkötésére 1867-1870-es években került sor a Szt. István Kőszénbánya részéről. A kutatások azonban 1870-ben munkáshiány következtében szüneteltek, miután folytatódtak a vasút-építkezések Losonc felé.

3 1883-ban a salgói kőszénbirtokkal szomszédos Vecseklő, Somosújfalu és Somoskő községek határában lévő Égigond-kőszénbányáról tudunk, amit az RMSV Rt. vásárolt meg.

4 Az SKB Rt. részéről 1896-1898 között Pfaff Gusztáv jelentést készített Somosújfalu térségéből.

5 A fülekijárási főszolgabírói hivatal 1896-ban keltezett jelentésével jóváhagyásra beterjesztette a Somosújfalu község részéről a kőszén eladása tárgyában Goldschmidt Károly Gábor, Krausz Sándor és társai budapesti lakosokkal kötött adás-vételi szerződést. A vételár 35000 forint volt, 3681 hold területet érintett. A megyei közgyűlés azonban nem hagyta jóvá, mivel az 1 hold=9 forint összeget kevésnek találta. A főszolga-bíró 7550/896. sz. alatt ismételten felterjesztette a kérvényt, a „kiásandó kőszén eladása" tárgyában, arra kell gondolnunk, hogy a bányászat még csak az elképzelésekben formálódott. A felterjesztésből ismeretes, hogy 1895. augusztus 11-én a község mint erkölcsi testület kötötte meg a szerződést, amit 1896. május 5-én a képviselőtestületi határozat szentesített. Az ügy további sorsáról nincs adatunk, valószínűleg a vevők elálltak szándékuktól.

6 Újabb szénjogi szerződést a telkes gazdákkal Pázmándy Károly és neje Fleischer Mária pálfalvai lakosok kötötték meg 1907. április 9-én. A feltétel az volt, hogy két éven belül meg kell kezdeni a kutatásokat, ezért Angyal Józsefnek és Molnár Istvánnak összesen 72 000 koronát fizettek ki, a munkásokat pedig a faluból toborozták.

7 Gerő Nándor az SKB Rt. részéről már 1907. május 13-án megtekintette a kutatandó szénterületként kijelölt területet és a budapesti igazgatóság részére jelentést küldött. Véleménye szerint a Pázmándy féle somoskőújfalusi szénterületen csekély mennyiségben fordulhat elő barnakőszén, szakadozott formában. Érdemlegesnek tartotta még megemlíteni, hogy Pázmándy a vecseklői br. Jósika-birtokot is szeretné megvásárolni.

8 Az érdeklődés felkeltette az SKB Rt. vezetőinek a figyelmét és mérnökei 1908-ban Fleischer Máriával bejárták Somoskőújfalu határát s megtekintették azokat a kutatásokat, amelyeket férje, Pázmándy Károly vezetett. Salgótarjántól északra, a Tarján-patak völgyében a Luby-féle Vadaskert puszta mellett továbbhaladva Somoskőújfalu irányában (Kercseg-tető 502 m) a domb keleti lábánál az első vízmosta árokban két tárót lehet látni. Az első táró a József-tárói homoktelep fedőpadját ütötte meg úgy, hogy az teljesen hasznavehetetlen eredményt hozott. Nyugatabbra, a mélyebben indított második tárna 70 méter után egy 20-25° alatt lejtő 12 méteres ereszkével a telep feküpadját ütötte meg 1,9 méter összvastagságban. Azonban ebből csak 0,8 méter volt a szén, mely ráadásul 1 méteres fekete pala réteggel két padra is volt osztva. E táró alatt a vízmosásban, a talpától kiindulva egy altárót hajtottak ki feküben, hogy a vizet lecsapolhassák s az ereszke szállítást megkezdhessék. A tárók a régi József III. táró határhoz közeli, homokbeágyazás által két részre osztott telep alsó padjának észak felé csapó és 25°-al nyugatra dőlő részét fejtették. Az egész széntelep 60 méter szélességű lehetett, hosszúsága elérte a 400 métert, s a következő vízmosásban egy kibúvásban ismét látható volt. Ezen túl még egy domb következik, ahol a tárnától északra 500 méterre a második árokban újabb tárók következtek 550