Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

bizonytalan időre szóló értékesítési engedélyek kiadását szerette volna elnyerni 1862-ben. A helytartótanács 1863. január 10-én azt a választ adta beadványukra, hogy a bányakapitányság csak határozott szénmennyiségre adhat ki értékesítési engedélyt, így csak a már kitermelt szenet lehet eladni.

10 A határozat ellen természetesen fellebbeztek, mert szükségük volt a pénzre az 1863-ban kezdődő vasútépítkezéshez. 1863. október 19-én mégis megkapták a korlátlan mennyiségre vonatkozó értékesítési engedélyt azzal a feltétellel, hogy az igazgatóság kutatási és bányaadományozási engedélyt fog kérni. Ezután kérték meg a kutatási engedélyt Salgótarján, Kazár, Felső-és Alsópálfalva, Zagyva községekre és Inászó-, Csernyik- valamint Szőrös-puszták területére. A társulat jövedelme kevéssé ismert, 1863-ban bevétele 32 522 forint 17 kr. volt, kiadása pedig 22 603 forint 66 kr. A jövedelem tehát ebben az évben 9918 forint 28 kr. volt. A bányavám megfizetése után (548 forint 24 kr.) 9370 forint 28 kr. megadózható alapjuk maradt. Az üzleti tőke ugyanekkor 48 377 forint volt.

11 A bányatársulat 1863. szeptember 15-én változtatott nevet és hangsúlyozta a vasútépítés fontosságát nevében is: Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Szt. István Kőszénbánya Társulat.

12 1864ben a bányászati jelentésben már nem beszéltek tiszta nyereségről.

13 1864-ben 1,1 öl vastag (2 méter) barnaszéntelepet műveltek.

14 A bányák korabeli behatárolását segíti Pesty Frigyes helynévtárának kazári gyűjtése, melyben a bányászattal kapcsolatos helynevek is fennmaradtak. „Gálya árnyék, igen kies oldal erdő, a Szt. István Kőszénbánya Társulatnak volt itt kőszénbányája, melyben igen jó kőszenet bányásztak". Vagy „Misku gödri közi, erdő, itt is kőszénbánya vo/í".

15 A társulat miután 1865ben csődbe került, a bányászatot is elhanyagolta. Állami támogatással 1866. november 3-án átalakult Magyar Északi Vasúttársulattá 1868. július l-ig. Feloszlatása után 1868. augusztus 6-án vette fel a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nevet, s vált tisztán bányászattal foglalkozó vállalattá. 1869. augusztus 8-án a kazári volt úrbéresek és zsellérek területét vásárolta fel az állami vasútmegváltásból származó tőkéje segítségével, s kért bányaadományozást Miklós, György, Jenő és Manó védnév alatt. A bányatelkek nyilvántartásában „nagyárnyéki kutatóaknák" szerepeltek a területen 1868-as felmérési dátummal.

16 A szénbányászat folyamatos üzemét jelzi, hogy 1871-ben Rudolf- és László-tárókhoz keskeny nyomtávú iparvasutat terveztek és a szükséges földterületet megszerezték. Ennek során azonban Osztroluczky Miklóssal pereskedni kényszerültek, bár a bányakapitányság javasolta a békés megegyezést a korábban kötött szerződésre hivatkozva.

17 Az SKB Rt. bánya-igazgatója Zemlinszky Rezső 1877-ben 77 db szabadkutatást jelentett be, s ezek 6 kivételével mind Kazár területére szóltak.

18 Az 1881-ben megalakult Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. Kazár község területére, pontosabban annak keleti szélére szerzett jogosítványokat 1896-1902 között. Adataink szerint azonban nem folytatott szénbányászkodást. A jogosítványok 1925-ben kerültek az SKB Rt. kezébe.

19 A korábban említett Anna-tárón kívül, mely a Szent István Kőszénbánya Társulat tulajdona volt, a község területén a későbbi inászói bányakerülethez tartozó László-tárókban és Lajos-tárón indult meg legkorábban a bányászkodás. A községben 1901-ben mélyítették le „Paptag" területén a 130 méter mély kutatóaknát az I. telepbe." A Gergelyvögyben a II. telepig hajtották ki az újabb 80 méteres kutatóaknát anélkül, hogy a telepeket az akkori fogalmak szerint műrevalónak tartották volna. Hoffmann Richard az SKB Rt. részéről 1904-ben vizsgálta meg a kazári területet és állapította meg, hogy alig 1,5 millió q gyenge minőségű szenet lehetne bányászni. Az esetleges feltárást csak aknával javasolta megvalósítani. Júliusban már kutatásokról számolhatott be, s ennek során a Forgách-akna műveleteinek folytatásában 1 millió q szénvagyonra két tárót és egy aknát telepítettek. A kitermelt szenet ekkor már jó minőségűnek ítélték. A telep 0,8-0,9 méter vastagságúnak bizonyult és dél felé javuló minőséget mutatott. 1904 szeptemberében Gerő Nándor és Hoffmann Richard az igazgatóságnak küldött levelében a kazári szenet fejtésre érdemesnek találta. Véleményük szerint az ÉKI Rt. területe felé az I. telep nagyobb terjedelmet érhet el mintegy 0,7 méteres vastagságban. A

II. telep 0,6 méter vastag, a III. telep - a főtelep - 1,9 méter vastag, melyből 1,4 méter a használható, tiszta és palás szénnel vegyesen.

20 A kimerülőben lévő salgótarjáni bányák pótlására az I. Világháború végén kezdtek újból foglalkozni a kazári bányászat megindításával. A község határában mélyített újabb kutatófúrások eredmé521