Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

A Kotyháza és Márkháza közötti területen található Gulibák (302 méter magas hegy) oldalában volt a Gulibák-táró. Szenét siklópályán engedték le a ma is látható keskeny nyomtávú vasútvonalra. A Kormosházi-lejtősaknától délre egy kis pillért a Nagymezői-lejtősakna művelte. Ismeretes volt még egy kutatótáró helye is a 22. sz. közúttól délre emelkedő domb oldalában. A tárna egy kis meddőhányója utal a bányászati munkára. A területünkön az andrásfalvi bányamező a Frigyes-aknai II. szintről kiinduló keresztvágattal három község határában terült el. Az alsópálfalvai a Solymossy-féle Andrásfalva-pusztai és a Baranyay féle Vizslás-pusztai részekből állt össze. 1904-ben Hoffmann Richard 10 400 000 q szénvagyont tételezett itt fel.

42 Zagyvapálfalván külön kell megemlíteni az Andrásfalva község határában működött Hirschler féle András-bányát (1872-1890). Egyes dokumentumokban Hirschler tárónak is nevezték. Hirschler Leo 1870-ben kérte a bányatelek adományozását a község határában.

43 Papp Károly munkája szerint 1871-től bányászkodtak a területe.

44 A statisztikákban 1872-ben szerepelt először a Hirschler bánya, mint olyan bánya, ahol 10 fővel bányászkodtak. 1876-ban termelésük 85 000 q volt.

45 A családból több személy neve is szerepelt a bánya tulajdonosa-ként. 1878-ban Hirschler Ede-Vilmos állítólag 100-125 munkást foglalkoztatott. A Losonci Híradó mint radikális hetilap a Pálfalván lakó Sárosi Márton János tanító szerkesztésében leleplező cikkeket közölt a nógrádi bányák korabeli állapotáról, a csalásokról és csődeljárásokról. Az általa írt cikkekből tudjuk, hogy a „Hirschler Vili" féle pálfalvai bányaként emlegetett táró igazgatójának 1879-ben Groszberger Ármin helyi kereskedőt nevezte meg a tulajdonos. A tulajdonosok viselt dolgairól, létszám és pénzügyi csalásairól 1880. januárjában három részes cikksorozatot jelentetett meg a Losonci Híradóban „Salgói" álnéven.

46 A Hirschler család bányája két bányatelek nagyságú területen nyílt meg. Az Andrásfalusi I. bányatelekhez 2 határköz, az Andrásfalusi II. bányatelekhez 1 határköz tartozott.

47 A zavaros pénzügyi helyzetet részben a szakszerűtlen, dilettáns bányavezetés produkálta, ami nem volt egyedülálló jelenség Nógrádban. A bányamunkások sárga „pléhpénzt" kaptak fizetés gyanánt, amivel csak a bányai magazinban vásárolhattak az igazgatóként is szereplő kereskedő, Groszberger Ármintól. Hirschlerék, mivel az SKB Rt. szénbirtoka alól is bányászkodtak, perbe kerültek a vállalattal 1880ban.

48 A letiltásról azonban eddig nem került elő adat. A bányatelek (441 183,2 m

2

) tulajdonosa 1892-től Hirschlerné Rothberger Terézia lett, aki Budapesten lakott. 1897-ben a bányában csak 4 férfi és 2 gyerekmunkás dolgozott.

49 1907. május 13-án Gerő Nándor jelentette, hogy az SKB Rt. szénterületének szomszédságában fekvő, Hirschlerék által lefejtett terület szélén (Bozó verő alja) található bányájából Pázmándy Károly kitermelt és elszállított 375 vagon szenet. A 334 méteres Bozó-dombot ma Brezinaként ismerjük. Az itt található Hirschler féle terület a bányatérkép szerint 11 290 m

2 + 6 667 m

2 nagyságú volt, melyből az utóbbi kibúvásos részt jelölt. Gerő szerint Pázmándy kilúgozott szenet is forgalomba hozott, így 900-1000 vagon szenet is kitermelhetett a területből.

50 A bányakalauz 1910-ből nevezi meg Kampesné Fleischer Máriát bérlőként ezen a területen. Bérletének pontos kezdete nem ismeretes. Fleischer Mária Pázmándy felesége volt korábban, akinek Somoskőújfaluban és Mátranovákon is volt bányabirtoka.

51 Hirschlerék meghatalmazottja 1888-tól szintén családtag, Hirschler Adolf magánzó volt Salgótarjánban, illetve Weltkugel Gyula Budapesten.

52 A statisztikákban 1908-ban említették utoljára a Hirschler bányát 60 munkással. Papp Károly könyvében még működő bányaként említette, valószínűleg korábbi 1910-es adatot használt. Pár soros ismertetőjéből az a legfontosabb információ, hogy leírta a bányatelek földrajzi helyzetét és 0,7 méteres széntelepét.

53 514