Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
szakok ellenére is előirányzata alatt maradt (20,5 %). Oka ennek az volt, hogy munkáshiánnyal küszködtek, 50 munkás hiányával indultak az év elején, melyhez további létszámcsökkenés járult. így Kisterenye naponta nem kevesebb mint 18,5 vagon kieséssel dolgozott, ami a rendes műszakokra számítva 540 000 q elmaradást jelentett. Ami Kisterenyére jellemző volt, azt az igazgatóság többi üzeméről is el lehetett mondani: a táblázatban csak a földalattiak létszámát közöljük, ami a munkáslétszám megfelelő utánpótlás hiányában csökkenő tendenciát mutat: 1943 I. VII. IX. XII. 1944 vájár 3030 2801 3038 2991 2980 segédvájár 618 590 650 674 704 csillés 952 883 726 730 808 egyéb föld alatti 584 560 551 604 617 összesen: 5184 4834 4965 4999 5109 Az 1943 évi előirányzat készítésekor 5184 földalatti munkással indultak, ami az év végéig 4999re apadt. A veszteség 185 földalatti munkás volt, amelyből levonva a mulasztók 7,2%-át, megkapjuk, hogy naponta 170 munkás esett ki a produktív munkából. Ez fejenként és műszakonként igazgatósági viszonylatban 11,3 q-val számítva naponta 19 vagonnak felelt meg. Ezt a mennyiséget az üzemek által teljesített 321,6 műszakra számítva kapjuk, hogy az év folyamán létszámukból kiesett 185 munkás 620 000 q széntermelés csökkenést jelentett, melynek birtokában 16 986 800 q tényleges termelésük 17,6 millió q-ra emelkedett volna. Az alábbiakban megadjuk üzemenként a hiányzó és betelepíthető munkáslétszámot s ennek megfelelő termelés növekedést. A munkástelepeket sikerült teljesen betelepíteni, így legénylakásokban csak korlátolt számban volt férőhely. Ezért azok a munkások, akik innen vonultak be katonai szolgálatra, értékesek voltak számukra, mert ezeknek volt otthonuk. A bevonult munkások létszáma 440 fő volt, s ehhez további 467 fő munkáslétszám járult, akik tényleges katonai szolgálatot teljesítettek. Üzemhelyenként a munkásszükséglet 1944-ben a következő képet mutatta: I. Zagyvái kerület: a munkáslétszám teljes, II. Pálfalvai kerület: III. Kisterenyei kerület: barakklakás 100 fő részére, Chorin I. bánya: 60 vájár, termelés 6 vagon, Chorin II. bánya: 30 vájár, termelés 3 vagon. Irén-bánya: 12 vájár, termelés 2 vagon. ГУ. Mizserfai kerület: Kistelek: 70 vájár, termelés 16 vagon. Barakk 50 főre. János II. lejtősakna: 60 vájár, 10 egyéb, termelés 8 vagon, Ilona-bánya: 60 vájár, 10 egyéb, termelés 7 vagon, Barna: 36 vájár, 4 egyéb, termelés 6 vagon. Barakk 100 főre. Déli-bánya: 36 vájár, 4 egyéb, 7 vagon termelés, Gáti-lejtősakna: 18 vájár, 2 egyéb, termelés 3 vagon. Barakk 50 főre. Kazár: 26 vájár, 4 egyéb, termelés 5 vagon. Barakkban elhelyezhető 300 fő. Összesen: 408 vájár, 34 egyéb munkás, akik 56 vagont termeltek. A fenti 442 produktív munkáslétszám birtokában a széntermelés az évben 1,7 millió q-val lehetne több az előirányzatban szereplő 15 748 000 q-val szemben. A barakkban csak 300 munkást lehetne elhelyezni, ami a létszámot tekintve 1 millió q-s termelésemelkedést jelentene. A nógrádi szénmedence szénvagyonát 1944. január 1-én 612 454 349 q-ban határozták meg. Ez a szénmennyiség az elmúlt évben kimutatott 594 397 114 q-val szemben bizonyos többletet mutat, ami onnan származik, hogy a szénmedence egyes pilléreit pontosabban kutatták át, és az így nyert adatok alapján módosították kimutatásukat. A szénvagyon bányakerületek szerint a következőképpen oszlott meg: 460
