Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
deti bányászkodás jellegét találóan határozták meg az egykori munkavállalók, amikor is következetesen mindig szénásásról, szénkiásó helyekről beszéltek vagy írtak. A gazdasági vállalkozásokhoz oly fontos tőke hiánya is komoly akadályozója volt a folyamatos és rendszeres termelés kialakulásának, különösen Nógrád megyében. A bányák üzeme, illetőleg ideiglenes szüneteltetése függvénye volt a mindenkori szénértékesítésből eredő termelési lehetőségeknek. Salgótarjáni példánál maradva tudjuk, hogy az 1850-es években a meglévő három tárna termelékenysége rendkívül alacsony volt. A nagyobb arányú termelésnek gátat szabott a bányászati jog rendezetlensége. Akadályozták továbbá a széntermelés kibontakozását a szállítási nehézségek, melyekre oly gyakran hivatkoztak. A megyei piac korlátozott volta miatt a salgótarjáni szenek legközelebbi felvevőhelye a nógrádi Haláp, Losonc mellett a megyén kívüli Vác, Eger és Poroszló volt. A 90-150 km-es távolságra a rossz útviszonyok mellett, sokszor fatengelyes lovas kocsikkal kellett szállítani a szenet. 1848-1867 között az eltelt 18 év alatt a medence szénbányái mintegy 1 320 000 q szenet termeltek. Bár a szénbányászat és a foglalkoztatottság mértéke ebben az időszakban nem volt számottevő, e korszak tapasztalatai igen fontos következtetések levonására adnak módot, melyek a későbbi fejlődés alapvető meghatározói voltak: - rávilágítanak arra, hogy a folyamatos és rendszeres termelés alapvető előfeltétele a szén távolsági szállításának megoldása. Eredménye a Pest-Hatvan-Salgótarján, majd Losoncig kiépített vasútvonal üzembe helyezése lett, - kezdeti bányászkodás arra a felismerésre is vezetett, hogy csak a korábbiaknál korszerűbb bányászkodás lehet tartós és gazdaságos, ehhez pedig nagy tőkebefektetés szükséges. E kényszerűség hívta életre Brellich János zseniális felismerése révén az első, komoly tőkés alakulatot a Szent István Kőszénbánya Társulatot, melynek jogutódja - az átalakulás pénzügyi válságával tarkított - újabb tőkebefektetések révén a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. lett 1868-ban. - a közel két évtizedes bányászkodás következtében lett a szénterület részlegesen ismert és vált bizonyossá, hogy Salgótarján és környéke alatt hatalmas szénvagyon található. 7 46
