Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

lyen kigőzölgések egykor maguktól meggyulladtak és sok víz ráöntésével sem lehetett eloltani, mely kiásott hely még ma is látható".

1 A salgótarjáni szénelőfordulások második híradása 1742-ből származik, Bél Mátyás „Notitia"-jában írta: „Vecseklő ...a lakosok üregeket mutattak a hegyekben, melyekben a föld magától meggyulladt"? A salgótarjáni széntelepről hazánk német nyelvű hírlapirodalmában előkelő szerepet betöltő Pressburger Zeitung adott hírt 1767. október 31-én. Ebből a cikkből tudjuk, hogy Salgó hegyen szén található, melyet földjének 1766 nyarán történt meggyulladása alkalmával véletlenül fedeztek fel.

3 Dornyay Béla középiskolai tanár, helytörténész járta körül alaposan a témát, hogy kikutassa a felfedezés körülményeit Salgótarján határában. Vezérfonalul munkánkban Dornyay Béla tanulmányát használjuk fel, hangsúlyosan kiemelve nevét, mert kutatásainak eredményét, következtetéseit magunk is elfogadjuk kisebb pontosításokkal.

4 Michael Klein, pozsonyi evangélikus lelkész 1778-ban megjelent: „Sammlung merkwürdigen Naturseltenheiten" című könyvében

5 a Pressburger Zeitungot idézte: „Brennende Erde: Berge Salgó Neograder Gespanschaft" címmel.

6 Magyar fordításban a következőket írta: „A föld meggyulladásáról, amely a Salgó hegyen, Nógrád megyében, a múlt nyáron keletkezett. A következő értesülést nyertük azoktól, akik ennek a múlt ősszel szemtanúi voltak. Ezt ajeszeniczei Jankovitz László úr területén fekvő hegyet kelet felé egy rohanó hegyi patak két magas partra osztja. A talaj itt szilárd és zsíros, kénes kigőzölgésekkel van egybekötve. A múlt nyáron magától gyulladt meg és izzott, erős füsttel két hónapig. Az imitt-amott előtörő lángok a földműveseknek ételeik megfőzésére szolgáltak. Az elégett föld négy ölnyi hosszúságban, kettő szélességben és két lábnyi vastagságban, kőszénné lett, amely tűzben nagy lánggal, de kénes szaggal ég". A diósgyőri Parasznyához, a soproni Brennberghez hasonlóan Saigon is a szén gyulladt meg és nem az elégett föld vált szénné. Kérdés az, hogy pontosan hol játszódott le ez a természeti jelenség? Dornyay két patakot jelölt meg lehetséges helyszínként: az egyik az Eresztvényi-csermely (Várberki-patak), a másik a Zagyva forrásvidéke. Véleményünk szerint a mai Salgóbánya déli részén lévő vízmosta árkok jöhetnek számításba. Potenciálisan itt bukkanhatott a kibúvásban felszínre a későbbiekben bányászkodást lehetővé tevő barnakőszén. Müller János 1880-ban írta. ,A hazánk legnagyobb regényírója, Jókai Mór által megörökített poétikus fekete gyémántokról emberöltő idők óta tudtak a vidék lakói annyit, hogy: „ez a mecsoda, hogy is mondja,: fekete izé ég ám, ha meggyújtják" de tovább nem voltak rá kíváncsiak. Volt elég tüzelőjük fában, nem szorultak még a szénre. Azt pedig, hogy akad-e szén a hegyben, minden „inzsinőrködés" nélkül igen könnyen megtudhatták: hiszen ma is számos helyen, a dombok keblét meghasogató vízszakadások kaczérkodva feltárják a föld eme fekete titkát: a kőszenet". A Nagy-Salgó (625 m), illetve a Kis-Salgó (571 m) bazalt kúpjainak keleti, illetve délkeleti vízmosásos hegyoldalaiban került a felszínre a szénkibúvás. Nem véletlen tehát az sem, hogy 1868-tól itt alakult ki a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat barnakőszén bányászata. Folytatva az adatok ismertetését a salgótarjáni barnakőszén telepek felfedezéséről, meg kell említeni Tanárky Mihály fordításában 1814-ben megjelent Magyarország természeti ritkaságai című könyvet.

7 Dornyay kutatta ki, hogy Tanárky nem egy ismeretlen szerző német nyelvű munkáját fordította le és jelentette meg Pozsonyban, valamint Pesten, hanem a korábban említett Klein Mihály munkájáról van szó, amely 1778-ban jelent meg. Tanárky a korábban ismertetett Salgó hegyi öngyulladást írta le röviden. Szöveghűen közöljük, mert kevésbé ismert megyénkben: „Meg gyulladt hegyek Nógrád Vármegyébe. Igen különös és ritka természet tünemény az, melly Nógrád Vármegyébe a' Salgo hegyénn a' múlt esztendőbe adta elöl magát. Ezt a' hegyet egy rohanó sebes patak két részekre osztja. A föld itt kemény, és kövér büdöskö gőzökkel van terhelődve. A ' múlt nyárba ez a ' hegy magától meg gyulladt és sürü füstölgések között egész két holnapig égett. Az imitt amott ki ütött lángoknál a' mezei munkások ebédjeket is megfőzhették. Az el égett föld négy ölnyi hosszaságra, két lábnyi szélességre, és ugyan olyan mélységre egésszenföld szénné vált, melly ha tűzbe vettetett világos lánggal, és büdöskö szaggal égett. A' körül fekvő helységek határiba igen sok kővé vált fa is találtatik itt, mellyel igen szépenn lehet pallérozni. Varbonál találtatott egy 8 tzoll diameterü kővé vált fa darab is, melly kívülről a' leg szebb Calcedon erekkel volt bé vonva. Különös az is Borsod Vármegyébe Horváth nevű falu határába, hogy ott a' gyertyánfa ha soká a földbe fekszik tűzkővé válik úgy hogy én magam is azon egész utamba mellyel Borsod Vármegyébe tettem mindég ilyen Horváthi Gyertyánfa kovával éltem. " 428