Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
1940 januárjában az Ilona-bányai üzemhez tartozó Tölgyesi-lejtős aknában a mélyítésnél réselő üzemet vezettek be. A réselőgép Kaufmann rendszerű láncosgép volt. A meghajtó 3 fázisú villamos motor 110 V feszültségű, teljesítménye 7,5 kW. Az áramot 15 kVA-es Szabó-Mátéffy féle, bányában elhelyezett transzformátorból nyerték. A fúrást Siemens féle 110 Vos és 45 W teljesítményű fúrógéppel végezték. A 110 V-os vezető gumikábel 4 eres, kapcsolók és gépek szabályszerűen földelve voltak. Feltárt szénvagyona 1942-ben 1 462 000 q volt, ebből lefejtésre 1,4 millió q-t terveztek. A széntermelés napi 46 vagonnak felelt meg. Széntelepeinek lassú kimerülése után 1942 végén - november és december hónapban - a termelés 30 vagonra esett vissza. A termelés 75%-a fejtésből került ki, ennek 45%-a pedig a frontfejtésre esett. A munkáslétszám 492 fő volt, amiből az év folyamán más munkahelyekre is átirányítottak bányászokat. 1942-ben a bányához kapcsoltak egy 2 km hosszúságú külszíni vasútvonalat, amelyből 545 méter siklópálya volt. Ennek segítségével a „Kőbányahegyipillér" lefejtése 1943-ra nyúlik át. 24 Ilona-bánya szénvagyona 1944-re 13 771 000 q-ra növekedett a kutatások és új számítások nyomán, ebből 732 000 q-t szándékoztak lefejteni. A bánya éves termelése azonban csak 172 457 q volt 274 munkanappal számolva. A termelés évi átlaga 24 vagon naponta. A termelés 55%-a frontfejtésből származott. Munkáslétszáma 362 főre apadt, elegendőnek bizonyult, mivel az Ilona-bányai I. telepi szénvagyon a Tölgyesi-lejtősakna védőpillérének lefejtése után teljesen kimerül. Pótlására tárták fel az Ilona-lejtősaknában a felső, a középső és az alsó szinten a II. telepet. 25 Ilona-bánya 1946 augusztusában Rákosi-bányaként szerepelt, 1949-ben zárták be. 26 A két világháború közötti időben, a szénkonjunktúra kezdetén élénken érdeklődtek Nemti határában is az újabb szénelőfordulások iránt. 1937-ben Csikós Ferenc bányász jelentette az SKB Rt. igazgatóságának, hogy a gr. Károlyi Mihály-féle birtokon (erdőbirtok) 1,5 m vastag barnaszéntelepet talált. Vitális István tekintette meg a területet s megállapította, hogy a nádújfalusi országút mellett, nemti keleti szélén, „Nagyvölgyön" a szakadékos árokban barnaszénnyom található. Itt-ott kutatások nyomai is látszanak. Az SKB Rt. érdemben azonban nem foglalkozott a területtel, mert megállapították, hogy már szénjogilag lekötötték és saját területnek számít. 27 A korábban mizserfai kerülethez tartozó bányavidék a két társulat fúziója után a kisterenyei kerülethez került. A bányáknak kitűnő munkástörzse alakult ki évtizedek alatt, főleg Nemti, Dorogháza lakosaiból, de sokan jöttek ide dolgozni Mátramindszentről és Szuháról is. A még mizserfai körzet idejéből (ÉKI Rt.) ismeretes, hogy az első iskolát - mely telep kialakítására utal az 1880-as évek elején létesítették. Még 1881. november 23-án kelt híradás szerint a Nemti Kőszénbánya Társulat kérte egy iskola felállítását, mely 1881-ben megtörtént. (A Nógrádi Lapok 1883. január 7-i száma szerint Nemtiben és Kisterenyén a kőszénbánya telepeken iskolát létesítettek a telepeken alkalmazott munkások gyermekeinek oktatása céljából), 1885-ből ismeretes a községi iskola avatása. A Nemti-bánya iskolája a régi telepen az ún. „Öreg-telepen" működött. A nagyobb méretű bányatelep építése Nemtin 1922-1923-ban történt, ekkor még Károlyi-telepként emlegetve. A korábbi bányához tartozó telepnek néhány házból álló munkáskolóniája volt egy mérnöki lakással. Ezek a munkásházak falusi mintára, egyedi lakások voltak, melléképülettel, kis kerttel. Ugyancsak ekkor épült a műhely, lóistálló, üzemi iroda. 1926-ban a bányatelep kultúrtermet kapott a vállalattól, ahol az iskolán kívüli nevelés és műkedvelő előadások tartása folyt. 1923-ban a kormányzó látogatása után a telep felvette a Horthy-telep nevet. 1947-49 között Rákosi-telep, 1949től R.ákóczitele" néven szerepel. 424
