Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Nicholson cég által épített többször korszerűsített kisterenyei rakodó a szénmedence legmodernebb osztályozója volt 1924-1968 között. Ötféle szenet produkált, melyből darabos és kockaszén a válogató szalagról közvetlenül jutott a vasúti kocsikba. A többi szénfajtát: dió I. és II. aprószén, tartályokba került és irány szerint eresztették a vagonokba. Az aprószén értékesítése céljából 1930-ban az osztályozó mellé brikettgyárat építettek. 1932-1940 között 2 millió q brikettet gyártottak, melynek során szurokkal kötötték meg a nagymányoki szénnel kevert kisterenyei aprószenet.

38 A szénpiac változása Kisterenyén különböző szénnemesítési eljárásokat eredményezett. A brikettgyáron kívül 1932-ben Finkei-féle légszér használatát vezették be. 1935-ben Chance-féle szénmosót létesítettek illetve Eickhoff féle láncos réselőgépet állítottak üzembe kísérletképpen. 1936-ban a széleshomlokú omlasztásos pillérfejtést alkalmazták rázócsúszdás szállítással.

39 Mindezek ellenére 1925-1930 között a gazdasági visszaesés súlyosan érintette a nehéz geológiai viszonyok között működő kisterenyei bányákat. A harmincas évek közepével fellépő szénkonjunktúra ismét új bányák nyitását eredményezte (Vizslás-lejtősakna) melyet újabb területek megszerzése előzött meg a kisterenyei földtulajdonosoktól (Krajcsi Márton és társai) valamint a katolikus egyházzal kötött megállapodás értelmében.

40 Ekkor keletkeztek a következő bányák Kisterenyétől északi irányban: Csigakúti-lejtősakna 1937-1968 Tekevölgyi I. lejtősakna 1937-1950 Pócsházi I. lejtősakna 1942-1964 Tordas I. lejtősakna 1945-1953 Kisterenyén az Átjáró dűlőben Szomszéd spiritusz László földjén létesült a Csigakúti-lejtősakna 1937-ben. Érsek Elek a területre vonatkozó értékes észrevételeit visszaemlékezésében vetette papírra: „A széntelepek művelése Kisterenyén is a salgótarjáni medencében általánosan alkalmazott omlasztásos pillérfejtéssel történt. " A vékony telepekben (0,6-0,8 méter) haladó pásztafejtéssel dolgoztak kézi tömedékeléssel. A bányákban a termelés fokozása érdekében több száz helyen bevezették a széleshomlokú omlasztásos pillérfejtést is. Ezekben az 50-60 méter széles fejtésekben a szállítást villamos meghajtású rázó csúszdákkal vagy láncos vonszolókkal oldották meg. A Csigakúti-lejtősakna munkahelyein bevezették a sűrített levegővel működő fejtőkalapácsot, amit a föld alatti kompresszorok termelte levegővel üzemeltettek. A szállítás a munkahelyről kézi csillézéssel történt, a lejtősaknák vég nélküli kötélszállításra, a tárók felsővezetékes villamos mozdonyszállításra voltak berendezve. A fővágatokat (lejtősaknák, tárók) az elővájási és fejtési vágatokat fa ácsolattal biztosították. A frontfejtésekben az omlasztás megkönnyítésére fa pillérsort telepítettek. A fővágatokat nagy nyomású rövid szakaszait idomkő falazattal kellett biztosítani, de a falazott vágatok összhossza nem haladta meg az 50 métert. 1942. júniusában üzemvezető bányamérnök lett Érsek Elek és Chorin bányatelepen kapott szolgálati lakást. A kinevezéssel a termelésbe lépő Irén bánya üzemvezetője lett a kisterenyei két lejtősaknával egyetemben. „A kisterenyei bányák kevésbé kedvező körülmények között termeltek. A mélység növekedésével sok helyen nehézséget okozott a bányákban fakadó víz, a III. telepi duzzadó agyag talp, az aránylag vékony (0,8-1,2 m) széntelep és a gyakran jelentkező sújtólég, ami 1943. július 29-én a csigakúti lejtősakna egyik munkahelyén robbanást okozott. A robbanás következtében tíz bányász életét vesztette. " A mind gyakrabban bekövetkező sújtólég miatt a bányahatóság bevezettette a biztonsági lámpák használatát. Központi lámpakamrát is ki kellett építeni. A két lejtősakna: csigakúti és vizslási napi széntermelése 250-300 tonna volt, Irén-bánya pedig elérte az 500 tonnát. Az üzemvezetésben személyi változások történtek: Höss Nagy Lajos Rózsaszentmártonba helyezése, Villányi Miklós kisterenyei igazgatói kinevezése mellett 1943. augusztusban Korompay Viktort is idehelyezték üzemvezetőnek. A kisterenyei bányászatnál a 20. század elején egy kis vállalkozás is jelentkezett: 1921-ben Czirbesz-féle vállalkozásról írtak a statisztikák s termelése 28 110 q. Czirbesz István salgótarjáni vendéglős volt. 1895-ben született Salgótarjánban, banktisztviselő lett, majd Bécsben szén-nagykereskedelemben dolgozott. A világháború után apja vendéglőjét vette át és próbálkozott szénbánya üzemeltetéssel.

42 403