Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Katalinpuszta A Cserhát déli részén, a Naszály nyugati lábánál fekvő kis település. Katalinpuszta és Rétság vidékén a szakirodalom lignitről tud, érdemi kutatás nélkül. A felsőtriász korú (dachsteini) mészkövét 1854-ben nyitott kőbányájából Renner Mihály és Bili József termelte a századfordulón. A fellelt lignit nem alkalmas bányászatra.

1 Jegyzet 1. Hantken Miksa: A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. Bp. 1878.309. o. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc és kőszénkészlete. Bp. 1915.807. o. Cserhát útikalauz. Bp. 1970. o. Szátok A Cserhát északnyugati részén, alacsony dombok közötti sík területen a Nedves-árok partján települt a falu. Keletről a Lókos patak völgye határolja. Szátoktól keleti irányban, a Lókos völgye fölé emelkedő dombon (Új állás, 280 m) a csapadékvíz árkokat mélyített, s ezekben került felszínre a széntelep. Ismereteink szerint a „Kecskehát" és a „Stóla novina" hegyhátak közötti patak medrében találták meg a szénkibúvást, melyet 1917-ben Tritz Péter felső mediterrán korúnak határozott meg. Bartkó Lajos szerint a katti tenger visszahúzódása után a kis partközeli öblökben, édesvizű mocsarakban dús növényzet élt- és ez a szénképződésnek egyik adottsága lehetett. A nógrádi terület nyugati peremén - Szátok, Kisecset - jóminőségü barnakőszenet találtak s egy rövid ideig bányászták is. Csekély mennyisége miatt a többször megújuló bányászat hamar megszűnt.

1 Vitális István 1923-ban szénkibúvásokat kutatva Nagy Mihály bányamérnökkel bejárta a területet. Szátok keleti szélén, a már említett „Kecskehát" és a „Stola-novina Petzeske" nyugati oldalában nemcsak a széntelepet találta meg, hanem két helyen régi, bedőlt tárók nyomait is felfedezte. A helyet „Holy járok"-ként jegyezte fel, ahol 0,3 méter vastag fekete szenes agyag (mocsárföld) látszott 0,01 méteres Hgnitcsíkkal. A „Mély-árok"-ként is ismert terület másik ágában 0,02-0,03 méter vastag jóminőségü, fényes barna szén serkentette kutatásra az embereket. Ezek a feltárások csak szenesedés jelzésére valók, nem lehetett fejtésükre gondolni sem. Ennek ellenére Vitális szerint a múlt század végén, a gémeskút mellett fúrással kutattak a széntelep után.

2 Szátok határában 1933-ban táróval hatoltak be a természetes szénkibúvás helyén - erre hivatkozik Bartkó Lajos - s kutattak a felső olígocén széntelep után abban a reményben, hogy a széntelep majd megvastagszik. Azonban csalódniuk kellett az eredmények láttán, így bányászat sem indulhatott.

3 Jegyzet 1. Cserhát útikalauz. Bp. 1970.191. o. Bartkó Lajos: A nógrádi barnakőszén-terület földtani vizsgálata. 1961-1962. Kézirat. 110. o. MÁFI. Adattár. С X. 13. Treitz Péter jelentése. 1917. november 2. MÁFI. Adattár. С X. 18. Vitális István jelentése. 1923. január 16. 3. MÁFI. Adattár. С X. 48. Vitális István jelentése. 1934. június 29. 359