Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

aknász 1933-ban jelentette az SKB Rt. igazgatóságának, hogy a Bán Béla féle birtokot Ipolytarnóctól délre, Litke irányában - bérbe vette Nyerges Lajos mihálygergei lakos 4% terrágiumot vállalva. Ugyancsak kibérelte Szmolka Mihály mérnök 153 kh területét is. Szmolka megtalálta a II. széntelepet a területen 42 méter mélységben. A létesített lejtősaknából kihajtottak egy 37 méteres ereszkét, amelyben 1,10 méter vastag telepet ütöttek meg. A szén itt 5800 kalóriásnak bizonyult, s Szabó tájékoztatása szerint a lejtősaknától 30 méterre egy új tárót kezdtek kihajtani. A Nyerges féle vállalkozásról tudott Vitális István is, aki szerint a kutatást-feltárást Nyerges Lajosné folytatta.

8 A nógrádi bányatelkek névmutatójában szerepelt az Irén-bányatelek, melynek tulajdonosai Zsengellér és Köllő vállalkozók voltak. A bányatelek felvételi dátuma 1933. A Pestvidéki törvényszékbányatelekkönyvi hatóságként 1933. július 11-i keltezéssel bányaadományozási okmányt állított ki Ipolytarnócra - Almáskisbikk dűlő - Irén kőszénbányára. A bejegyzett cég Köllő és Társai Salgótarjáni Szénmedencei Kőszénbányavállalat Ipolytarnóc név alatt szerepelt.

9 Ismereteink szerint Ipolytarnócon 1927-ben Donoval József kutatásából (bányájából) 6310 q szenet termelt ki. Dr. Búzna Pál 1938-ban átvette az SSZKV-t és termeltetett 18 534 q szenet. A vállalat szénterülete 1941-től az Ipolyvölgyi Szénbányák Rt. kezelésébe ment át.

10 (Búzna neve előfordult Barna Pál alakban is.) A széntermelés alakulása a következő számokat mutatja: 1938: 18 534 q, 1939: 29 424 q, 1940: 5 594 q. Az SKB Rt.-t foglalkoztatta az ipolytarnóci szénbányászkodás ténye, ezért megbízta Palicza Jánost a terület figyelésével. Palicza 1938. április 19-én jelentette, hogy tudomása szerint az „Ipolytarnóci bánya" április 21-én árverés alá kerül. Az igazgatóság véleménye szerint azonban nem kell vele foglalkozni, mert az „ott található előfordulás kizárólag lignit és nem valószínű, hogy társulatunk lignitért Ipolytarnócon üzemet létesítsen".

11 Laufer Sándor 1939-ben jelent meg az igazgatóságon és előadta, hogy az ipolytarnóci bányájának bérlője Búzna Pál fizetési kötelezettségeit nem teljesíti, ezért megvételre ajánlotta fel a szénterületet. A már említett gyenge minőség miatt nem bírt különösebb jelentőséggel a terület, ennek el-lenére az SKB Rt. „kedvező feltételek mellett meggondolandónak''vélte az ajánlatot, azaz az alkalmi vállalkozókat ezzel a lépéssel távol lehet tartani a területtől. Augusztus 23-án azonban már nem mutattak érdeklődést a terület iránt.

12 Az SKB Rt. ezek közben folyamatosan kapta „ügynökétől" a jelentéseket. 1939. szeptember 11-én a korábbról ismert Szabó Sándor aknász jelentést írt dr. Búzna Pál és Bartha Imre-féle bányáról. November 3-án pedig saját kutatásai nyomán Ipolytarnóc és Tőrincs melletti területet ajánlotta a vállalat figyelmébe, de erre nem reagáltak.

13 A litkei körjegyzőség szerint 1941-ben Ipolytarnócon egy már régebben nyitott bánya működött „Ipolyvölgyi szénbánya" néven. Az év októberében Szabó az Ipoly völgyében terjeszkedő újabb bányavállalkozásra hívta fel az SKB Rt. figyelmét.

14 Ez a vállalkozás azonos Eiler József bányászatával, aki 1938-1946 között folytatott széntermelést Ipolytarnócon. Termelése: 1938: 432, 1939: 1702, 1940: 4707, 1941: 6938, 1942: 4480, 1943: 13 432, 1944, 1945, 1946: 850 q. Ipolytarnóc határában Lenthy Ferenc 1940-1941 között folytatott szénkutatásokat s ez idő alatt 1940-ben: 390, 1941-ben: 300 q szenet termelt. 1941-ben Szabó Sámuel aknász tájékoztatása szerint az Ipolyvölgyi Szénbányák Kft. budapesti cég kilenc községben kötötte le a szénjogosítványokat. Az SKB Rt. részéről Vitális Sándort kérték fel ezeknek a szénelőfordulásoknak a vizsgálatára. Véleménye szerint - miután a Köllő féle bányában felmérte a széntelep viszonyait, az ipolytarnóci szénelőfordulást aránylag kis területre lokalizálta. A palás és alacsony fűtőértékű, de könnyen hozzáférhető széntelep az ismételt kutatások-bányászkodások következtében összeturkált képet mutatott.

15 Az Ipolyvölgyi Kőszénbánya Kft. 1941-43 között a következő széntermelést produkálta: 1941: 1761, 1942: 4203, 1943: 10 706 q. Az Ipolytarnóci Kőszénbánya kutatásai során 1943-ban 1106 q barnaszenet termelt. 1946-ban már nem működött. Az Eiler Kőszénbánya 1946-ban 8,5 vagon termelésről számolt be.

16 Vitális Sándor 1947-ben ismét bejárta területünket Császár Pál kerületi bányaigazgatóval, s megtekintették a régi bányák nyomait. A háttérben az állt, hogy a téglagyár bányanyitási engedélyt kért szénellátása érdekében. A MÁSZ nem szándékozott foglalkozni a területtel, a kérdés csak az volt, hogy létesíthető-e „bicskabányászat" több helyen is helyi szénfogyasztók kielégítése érdekében? A terület bérbeadásához szükséges elvi döntés azonban nem született meg.

17 352