Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
73. Schréter Zoltán: 1929. im: 45.0. Vitális István: 1939. im: 27.0. OL. Z. 222.8. es. 87. sz., 88. sz., 89. sz. 74. OL. Z. 1063.1. es. 2. t. OL. Z. 312.1. cs.lt . NTM. Adattár. 1631-74.115.0. 75. NTM. Adattár. 382-66., 384-66., 1662-74. 76. NTM. Adattár. 1631-74. OL. Z. 1060. 6. es. 27. t. OL. Z. 223. 95. es. 80/1. Salgótarján előirányzata. 1942.17-18. о. Salgótarján előirányzata. 1944.15. о. NML. XI. 5.28. d. Irén-bánya. 1943. Érsek Elek visszaemlékezése. 3-5. o. NMLXXIX.105.a.1.d.Maconka. 77. NTM. Adattár. 381-66., 377-66. NTM. Dokumentumtár. 88.8.53. Théta-JK. Kft. A nógrádi szénmedence bezárt bányáinak összefoglaló katasztere. 1995. II. k. Kelet Nógrád. 44-45. o. 78. OL Z. 221.3. CS. 61. t 79. NTM. Dokumentumtár. 88.8.53. 80. Erdmenn Gyula-Pető Iván: A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig. Bp. 1977. 58-74. o. Magyar Közlöny. 1945.205. sz., 1946.25. sz. Bányászati és Kohászati Lapok. 1975.10. sz. 643. o. 81. NTM. Adattár. 390-67., 372-66. A salgótarjáni iparvidék. Szerk.: Gajzágó Aladár. Salgótarján. 1962.63-56. o. Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története. 1945-1985. Salgótarján. 1987. II. k. 124.0. NML XXIV. 251. a. 1.1 Szuha Mátramindszent községtől nyugatra, a Szuha-patak völgyében a Kikerics-hegy (388 m) aljában fekszik Szuha község. Szuhától délre a Gombás-dűlőben, Gombás-réten, Hagymáskertek-dűlőben vékony sávban szénvezető réteg tűnik elő. A korábban megismert NHK Rt. az úrbéresektől 5 százalékos terrágium és 500 mázsa ingyenszén ellenében 160 kh területet bérelt bányászati célból. Az erre a területre adományozott 4 kettős bányamérték és 2 határköz (383 970,2 m 2 ) nagyságú Gusztáv védnevű bányatelek a II. telepet két vető között tárta fel egy 40x50 méteres területen, a Gusztáv-táróval. A Krúdy-testvérek és a velük társult Jenőffy Zoltán vállalkozó a patak keleti oldalán lévő kibúvásra telepítették tárójukat egy vetődési lépcsőben. A táróban északkeleti irányban haladó feltörések hamarosan kibúvásra értek. Nagyobb feltárásokat csak egy mélyebb szintből hajtott táró és ereszke segítségével lehetett volna végrehajtani. A széntelep ugyan 2 méter vastag volt, de csak 0,3 méter vastagságban lehetett szénnek elfogadni. A többit, egy 0,3 méteres égő palán kívül „tűzoltó agyag-palának" lehetett nevezni, „melynek állóképességét a táró előtt mintegy 5-6 méter magasságban felhalmozott és begyulladásra semmi kedvet nem mutató, úgynevezett szénkészlet igazolja legjobban" - írta Eisele Ottó 1924-ben. A Gusztáv-táró gyenge termelését néhány adat is mutatja: 1922 augusztusban 5500, 1923 november 7716, decemberben 30 mázsa. Év végén az eladatlan készlet 12 ezer mázsa volt. A kitermelt 348
