Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

gathajtásaival elérte a műszaki határt az I. telepben és megindult a visszafejtés. A

II. telepben az üzemi határon belül feltárások és fejtésre való előkészítések után gépesített csoportos kamrafejtésekkel történt a szénpillérek lefejtése. A bánya szénmezeje déli irányban csak műszakilag volt lehatárolva, ami a kelet-nyugati fővonallal volt azonos. Az I. telep leművelése során ettől 200-300 méterrel hatoltak mélyebbre. A bányamezőhöz délről a Medve-akna mezeje csatlakozott, feltárása két irányból haladt. Ez a feltárás volt hivatva a Szeptember 6. akna visszafejtésével egyidejűleg az üzem kapacitását biztosítani. A bánya összes vágathossza 13 km hosszúságú volt. A vízveszély nélküli sújtóléges (I. oszt.) bánya napi termelése 60 vagonra tehető. A szenet egy 1000 méteres (190%) lejtősakna szállította a felszínen megépített bunkerbe. A lejtősaknában volt a személyszállítás is, egy külön elkerített, zárt járóosztályban. A szénbunkerból „talbot" kocsikkal szállították le a szenet a 7 km-re lévő nagybátonyi osztályozóba. A tiribesi bányaüzem az államosítás után Rajk-akna néven szerepelt 1949-ig. Két, egymástól 50 méterre lévő 304 méter mély függőleges aknája volt. (Az egyik a szállítóakna, a másik a légakna.) Termelése elérte a napi 40-43 vagont. A bányában az I. telep 1,6-2,2 méter vastag, míg a II. telep 0,8-1,3 méter vastagságban fejlődött ki, beágyazásokkal tarkítva, fűtőértéke 3200 kalória. Az aknamező itt is kétirányú kiterjedésű (keleti és nyugati), a két alapvágatból a keleti oldalon sikló és ereszke, a nyugati oldalon két ereszke nyílt. Művelési módja a frontfejtés volt 60-70 méter széles homlokkal. Mivel a bánya nagy főte és oldalnyomással rendelkezett, acéltámos biztosítást építettek ki. Kismértékben gáz- és vízveszély is jellemezte. A hatvanas években a szénmező délkeleti és déli részét tárták fel. A kitermelt szenet függő drótkötélpályával szállították el, míg a személy- és anyagszállítás iparvasúton történt. Katalin-bánya II. az Alsó-Katalin lakóteleptől nyugatra, mintegy 200 méter távolságra volt. A bányát 1951-ben nyitották meg. Ez tulajdonképpen a régi kincstári bányának egy újranyitását jelentette, azzal a különbséggel, hogy az újnak a szintje magasabban volt, mint a korábbi bányáé. A régi Katalinnak két csapásmenti osztója, egy feltörése és egy légaknája volt. A légaknát felújítva az új bánya légaknája, egyik osztója pedig a feltöréssel együtt légvágatul szolgált. Bányamezőt Szorospatak aknához csatolták (1969). Beton portálja látható, mögötte a légvágatot lebontották. A Kossuth-tárót 1948-ban hajtották ki, 1959-ig működött. Szénmezeje a Nagybátony-szorospataki iparvasút bal oldalán helyezkedett el. 15 vagonos, faszerkezetű bunkeréből alagúton keresztül 1000 méteres végtelen kötelű vontatópályán lehetett a táróhoz jutni. Maga a táró 200 méter hosszú volt, ebből 400 méteres ereszkét telepítettek. A bányában két telepet műveltek, az I. telep 1,8-2 méter vastag, a II. telep 1,2-1,4 méter vastag volt. A művelést kis homlokszélességű frontfejtéssel és kézi kamrafejtéssel végezték. 1949-1950 között kísérleteztek láncos réselőgéppel is, de lényeges eredményt nem tudtak felmutatni. A szénmedence legkorszerűbb üzemét, Kányás-aknát 1951-ben kezdték mélyíteni Kányás-puszta, Mátraverebély, Szentkút, Csengerháza, Szúpatak határában lévő szénmező feltárására. Két 330 méteres aknája volt. (Teherszállító akna és személyszállító légakna.) A bányát víz és sújtólégveszélyessé nyilvánították. A bányában mind a három széntelep megtalálható volt, a II. és III. telep ugyan csak foltokban, de az I. telep vastagsága 0,8-2 métert érte el, fűtőértéke 3200 kalória. Frontfejtéssel fejtették, maximális termelése napi 80 vagon volt. Dorogháza területén 1949-ben a Ménkes-táró lépett be a termelő üzemek sorába. Az 1950-es évek végén a táróból könnyen feltárható szénpillérek fogyása miatt a déli irányban levetett szabad területet is Ménkeshez csatolták, átlagos művelési mélysége 360 méter. így a bánya az I. telepet fejtette, melynek vastagsága 1,4-1,8 méter, fűtőértéke 2500-3500 kalória volt.

81 342