Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
ben az aknától kelet-nyugati irányban 10-10 méterre kialakított részt nem folytatták az aknapillérig, hanem helyette egyszerű ácsolással folyt a főszállító és a főlégvágatok hajtása. Az I. sz. telep minőségileg valamelyest jobb volt, mint az északra fekvő salgótarjáni medence legtöbb része. Telepvastagsága 1,4-2,2 métert is elérte. Csapásiránya kelet-nyugati, míg dőlése erre merőlegesen, azaz észak-déli irányú volt. Ez azt jelentette, hogy északra fekszik és délre dől. A szén fűtőértéke 3200-3800 kalória volt. A legkeletibb részen lévő szén fűtőértéke a 4000 kalóriát is meghaladta. A telep struktúrája jónak volt mondható, mert csak egy 0,03-0,05 méteres homokkő beágyazás található benne. A gond az volt, hogy ezt nem lehetett kiválasztani a helyszínen. A nyugati részen a telep felett volt az úgynevezett lejáró, szürkés fekete meddőréteg, mely jövesztéskor sokszor előbb esett le, mint a szén. A szénnel történő összekeveredés következtében nehezen volt kiválasztható. A keleti részen ez nem fordult elő, ezért itt a szén hamutartalma is kisebb, 20-30 százalék között volt. A telep feküje szívós, kemény márga kőzet, fedüje pedig homokszerű laza anyag, mely 1,5 méter magasságig könnyen szakadt. Az akna mezeje nem vizes, de magában az aknában a külszíntől 20 méterre volt egy forrás, mely jó ivóvízzel látta el a telepet. Az új feltárásoknál előjött kis mennyiségben a víz, de ez is hamarosan eltűnt. Az akna alatt kettő 500 liter/perc és egy 1000 liter/perc teljesítményű szivattyú volt beépítve. (Az utóbbit már az államosítás után építették be.) Magának az aknának a feltárását, előkészítését minden belső gépesítés nélkül végezték. A külszínen volt egy 6 m 3 /perc teljesítményű kompresszor. Az akna Bamert típusú felvonója 165 lóerős motorral működött. A szerszámok élezésére egy kis kovácsműhelyt is építettek. Az építővállalat által visszahagyott épületekben nyertek elhelyezést az irodák és a fürdő. A bánya számára a levegőt egy 300 m 3 /perc teljesítményű ventilátor szolgáltatta. Az akna közelében lévő két épület lakóhelyül szolgált a felügyelet számára. A kitermelt napi 30-40 tonna szén elszállítása kezdetben az aknától a nagybátonyi szénosztályozóig a 7 kg-os bányasínből megépített iparvasúton lóvontatással történt. A bányamező feltárása kézi szerszámokkal kezdődött, csupán csak egy fúrógép állt rendelkezésre. A feltárási munkáknál már tapasztalhatták, hogy gondot fog okozni az oldalnyomás. A főszállítót és a légvágatokat, annak ellenére, hogy pótácsolva voltak, kéthavonta újra kellett ácsolni. Az oldalnyomáshoz hozzájárult még az is, hogy a széntelep erősen metángázos volt. 75 Az SKB Rt. 1921-1939 között több szénjogi szerződést kötött Nagybátony területére. 1938-ban Maconkán ásványszén feltárására három kettős, két egyszerű bányamértékből álló bányateleknek „Nagybátony I." védnév alatt történő adományozását kérte, és kapta meg. 1940-ben itt nyitotta meg az Irén-tárót és az Irén-lejtősaknát. A széntelepet megütve, alapközlével jobbra-balra haladva siklókkal, ereszkékkel kamrafejtéssel művelte. A kitermelt szén siklón jutott le a vasúti állomás közelében lévő Irén-rakodóra. Az I. telep átlagban 0,8-1,6 méter vastag, lencsés településű volt. A napi termelés elérte a 15 vagont. Az igazgatóság 1940. január 1-vel véglegesítette Érsek Elek bányamérnököt a kisterenyei üzemi beosztásában és egyidejűleg megbízást adott az Irén-bánya telepítési tervének kidolgozására és a bányanyitás előkészítésére. Érsek Elek visszaemlékezése szerint: „Az üzemi munkát megzavarta az 1940. október 7-én kitört bányász sztrájk. A felfokozott háborús termeléssel arányosan nem növekedtek a munkabérek, de nehezebb lett a megélhetés, ezért indokolttá vált a bányászok béremelési követelése. Ezt az igazgatóság is méltányolta és követelések részbeni teljesítése után a sztrájk november közepén megszűnt. " Az Irén-bányai üzemben igen kedvező viszonyok mellett az I. telepi szenet művelték, mely helyenként 2-2,5 méterre is kivastagodott. A termelés rövid idő alatt elérte a napi 4000 mázsát, amit vagonba rakás céljából egy 2,5 km-es vég nélküli kötélvontatású pályán szállítottak a nagybátonyi vasútállomás mellett létesített favázas osztályozóhoz. 1942-től az Irén-bányaüzemben igen jó munkahelyeket lehetett kialakítani, ennek volt köszönhető, hogy amíg a kisterenyei bányákban szénen 20-21 mázsa, összlétszámra 10-12 mázsás műszak teljesítményt lehetett elérni, addig Irén bányaüzemben szénen 40-45, összlétszámra 25-30 mázsa volt a műszak teljesítmény. Ennek következtében a salgótarjáni bányaigazgatóság területén elért kerüköltségnek a feléért termelték az aránylag jó minőségű barnakőszenet. 1941 december havában Irén bányaüzemhez tartozó Irén-lejtősakna bányamezejében vándorkalitkákkal működő, omlasztásos frontfejtést szándékoztak meghonosítani. A fejtés hossza meginduláskor 40 méter, amennyiben azt a kőzetviszonyok megengedik. A munka három mezőben kezdő337
