Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

1918. január 19-én, Sámsonháza 1918. január 20-án, Szúpatak 1917. december 9-én, Nagybárkány 1917. december 22-én és 1918. február 18-án, Kisbárkány 1917. december 18-án és 1918. március 16án, Márkháza 1917. december 19-én.) A szerződések átruházásáért hárommillió koronát fizetett az új bányavállalat.

54 A Nagybátonyi Szénbánya Rt. a pestlőrinci gyár üzembetartásához szükséges szenet - mindenkor a legolcsóbb nagykereskedői áron - 1921. szeptember 26-tól 1931-ig szállítani fogja. A társaság az alaptőkét 1922-ben 40 millió, 1923-ban 80 millió koronára emelte, hogy az újabb aknatelepítéseket, munkáslakóházakat, munkásjóléti intézmények létesítését fedezni tudja. A beruházások mellett nem került sor a bányamunkások bérének rendezésére, aminek következtében a bérmozgalmak állandósultak. A szénbánya az 1924-es inflációs évben beruházásait, műszaki és kereskedelmi alapját eredményesen fejlesztette, annak ellenére, hogy a szénkonjunktúra megszűntével a szénfogyasztás országosan csökkent, az amúgy is gyenge nagybátonyi szén elhelyezése problematikussá vált. A dekonjunktúra következménye lett a napi széntermelés 30-35 vagonra való csökkentése. Konkurencia harc kezdődött az SKB Rt.-vel, ugyanis kedvezőbb ajánlatával megszerezte az SKB Rt. egyik régi vásárlóját a selypi cukorgyárat. A verseny 1925-től rendkívül kiéleződött a két bányavállalat között. A nagybátonyiak korábban megszerzett területei fekvésük miatt kedvezően szolgálták a bányászat felfuttatásának lehetőségét. Arról sem kell azonban megfeledkezni, hogy az SKB Rt. szénjogosítványok, területek vásárlásával igyekezett megmaradni a nagybátonyi térségben. 1914-1944 között a községi elöljáróságtól, 1939-ben Szenes Ernő és társaitól vásárolt olyan területeket, amely alatt feltételezései szerint megtalálható volt a barnaszén. A Nagybátonyi Szénbánya Rt. ütemterve alapján a Lengyend-puszta-Szorospatak terület művelése megkezdődött. Tiribes-pusztán tíz fúrással átvizsgálták a területet egy esetleges telepítés céljából. A többi vásárolt, illetve bérelt terület a bányászat távlati terveiben szerepelt tartalékként. Az rt. bányászatának helyzetét a bányabirtok szempontjából kedvezőnek lehet minősíteni. Élénk és eredményes tevékenységet fejtett ki a vállalat a kutatások terén, amikor a szénbirtok települési viszonyait, kiterjedését újból megvizsgálták. A területet alaposan megfúrták, így a becslések valós adatokra támaszkodhattak: I. A lengyend-szorospataki területen tíz fúrással megállapították, hogy a széntelepek csapásirányban 3500, dőlésirányban 250 méterrel számítva 875 000 m

2 kiterjedésűek. II. A felső és alsó széntelep összes vastagsága 3 méter. A széntelep köbméterenkénti súlya egy tonnával számolva: a szénvagyon 20 millió mázsa. III. A Tiribes-puszta alatti terület (egy kh) a szénvastagság 2 méter, szénvagyon 114 millió mázsa. A három vizsgált terület összes szénvagyona 315 millió mázsa. ГУ. A jelenlegi termelés üteme mellett 200 évi működésre számított a vállalat. (1988-1992 között a területen végleg befejezték a szénbányászatot Nagybátonyban. - Sz. F.) A vállalat üzemben lévő bányája volt a Mária-táró is, de a várható kimerülése miatt figyelmen kívül hagyták a tervezéskor. A telepítésnél mérvadó volt, hogy a szénosztályozó és a rakodóberendezések, a bányászat vezetése a központban helyezkedjék el. A központi telepítéseken kívül fontos volt, hogy az üzem személyzete közel legyen a munkahelyhez, ezért Szorospatakon külön lakótelepet létesítettek, s ezzel elérték, hogy a munkások munkahelyüket rövid idő alatt érjék el, s teljesítőképességük a termelés szolgálatában álljon. A termelés mennyiségének emelkedésénél a telepi munkásokon kívül a környékbeli munkásságra is számítottak, ezért a műszakok kezdetén és végén az iparvasúton személyszállító vonatokat is indítottak. Még azt is figyelembe vették, hogy a környékbeli munkások az üzemkezdéshez megfelelő személyvonattal érjék el a bányai csatlakozást. 327