Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

guk 150-200 méter, s nyugatról kelet felé felvetnek. Katalin-lejtősaknától kezdődően a vetők északnyugat-délkeleti irányúak, elvetési magasságuk 60-100 méter, s a területet 80-150 méter széles pillérekre szabdalják. Későbbiek során Kányás-aknán - 100 méteres, Szorospatak-aknán +300 méteres szinten folyt a bányaművelés. A pilléreken belül mindkét vetőiránnyal párhuzamos kisebb vetők szabdalták a szénpilléreket, melyek korlátozták a kívánt méretű fejtési mezők kialakítását.

4 A nagybátonyi szénmedencét geológiailag több kutató vizsgálta és ismertette, de ezek eredményeire csak ott és annyiban térünk ki, amennyiben azt a bányászat történetének szakszerűsége kívánja. A területen előforduló szénvagyon ismeretére már utalt Pesty Frigyes a földrajzi nevek összegyűjtésekor 1864-ben, amikor Bátonyról a következőket jegyezte fel: „A" Báionyi határban igen Nagy Mennyiségű Kőszén találtatikjósága - azonban eddig még nincs megállapítva"^

1 Az első elemzési adatokat K. Hauer 1865-ből szolgáltatta, amikor úgy találták, hogy a kibúvásokból származó szén 4486, a bányából származó szén pedig 4576 kalóriás.

6 Nagybátony környékét földtanilag először a bécsi Földtani Intézet térképezte fel, s ennek nyomán 1866-ban megjelent Paul és Göbbels térképe, valamint С M. Paul földtani leírása.

7 A neves geológus, Szabó József 1868-ban megemlítette, hogy Nagybátony határában széntelep fordul elő, amely még ottjártakor csekély mértékben volt feltárva. Tudomása szerint három táró (valószínűleg a Mihály, Erzsébet- és József-tárókról lehet szó) volt nyitva, de ezeket nem művelték.

8 Hantken Miksa 1878-ban éppen csak megemlítette Almásy Ödön bányáit (Gedeon és Aurél, vagy Edmund-tárók) Bátonyban és Dorogházán, amelyekből 1876-ban 5 ezer mázsa szenet termeltek.

9 Az 1881-es bécsi laboratóriumi vizsgálatok szerint a nagybátonyi szén kalória értéke 6266, 4676 és 3266 egység volt a Berthier közelítő módszere szerint.

10 A nagybátonyi szénelőfordulásokat Tóth Mike is megemlítette 1882-ben.

11 Kalecsinszky Sándor a nagybátonyi szén kalóriaértékét 1890-ben 5129-, 1900-ban 4533 kalóriában határozta meg.

12 Földtani szempontból behatóbban Noszky Jenő ismertette 1912-től a széntelepek előfordulását több munkájában.

13 A későbbiekben Papp Károly, Dzsida József munkáiban találunk adatokat a vizsgált területről. Igaz Papp 1910-ben csak a diósgyőri vasgyár szénkészletét becsülte meg 9 millió mázsa mennyiségben.

14 Rozlozsnik Pálnak, a m. kir. Földtani Intézet igazgatóhelyettesének a nagybátonyi szénbányászatról készített feljegyzéseit Schréter Zoltán 1940-ben munkája során felhasználta.

15 Nagybátony környéki szénelőfordulások a leírtak alapján tehát a 19. század második felében váltak ismertté a szakirodalomban. A feltárásokkal, kitermeléssel évtizedeken át csak alkalmi, többnyire névtelen és eddig pontosan nem azonosítható vállalkozók kezdetleges keretek között foglalkoztak. Ismeretes azonban az a tény, hogy minden szénbányászat fejlődésének az alapja az, hogy nemcsak megfelelő mennyiségű szénterülettel rendelkezzenek, hanem olyan földrajzi fekvéssel is bírjanak, amelyek azoknak hozzáférhetőségét is biztosítsák oly módon, hogy szállítási rendszerük a vasúti csomópontok, illetve állomások felé gazdaságosan kiépíthetők legyenek. A feltételek mint látni fogjuk Nagybátonynál optimálisan adottak voltak, mivel a feltárt széntelepek az 1867-ben megnyílt Pest-Salgótarján közötti vasút állomásától aránylag könnyen megközelíthetők voltak. A Szilas-pataktól északnyugatra, a Doronka-völgy alsó részén a riolittufa fedőjében szenet és szénpalatörmeléket találtak, de külszíni feltárás nem volt. A völgy jobboldalán, a Tenk nevű erdőrész nyugati peremén lejtősakna tárta fel a barnaszenet. Ettől nyugatabbra, Nagybátonytól dél-délkeletre a széntelepes rétegcsoport 2 km-es hosszúságban volt a külszínen, ezt Szorospatak felső részén tárták fel. A megfigyelt két széntelepet a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. bányászata tárta fel, s régebben ezeket a telepeket a szorospataki bányateleptől nyugatra fekvő egykori kincstári (állami) Katalin-bányában is fejtették. A Szorospatak völgyének felső részén az alsó széntelep közvetlenül a riolittufára települt. A telep fedőjében a völgy baloldalán lévő táró nyílásánál a széntelepet 1,3 méter vastagságban láthatták feltárva. Innen délnyugatra a Katalin-bánya környékén a széntelepes rétegcsoport kibúvásai ma már nem láthatók. Az egykori lejtősaknától nyugatra (a Kecskés-pataknak az Ágasvár felől lefutó mellékvölgyének alsó részén) a homokkő kibúvástól délre, a völgy mindkét oldalán régi, beomlott tárók nyomai voltak még a negyvenes években. A Szárisznyópatak két oldalán a hajdani József, Aurél, Gedeon és Erzsébet vagy Özvegyasszony-tárók nyomai 316