Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Maconka A Mátra északi lábánál, Nagybátonytól északi irányban, a Zagyva völgyében, az Őr-hegy (241 m) nyugati lábánál fekszik. Szomszéd András írja a faluról: „...hogy ez a kisközség, mely Kisterenyétől, Nagybátonytól, Lengyendpusztától, Csengerházától van körülvéve egy kishatárú község, melyben a régi palóc, paraszti társadalom egysége már megtört... 1871 óta Nagybátonnyal körjegyzőségben - de saját képviselőtestülettel, elöljárósággal intézte ügyeit - 1965-től nevét is elveszítve - egyesítették Nagybátonnyal. Az összevonás okaként az 1949-től megépített bányaváros szolgált - mely nagyrészt a volt Maconka területén épült fel."

1 A területen folyó barnaszén-bányászkodás története Nagybátonynál kerül bemutatásra. Annyit érdemes csak felsorolni, hogy Maconkán 9 kh 344 n.öl ásványszénjogát gr. Gyürky Ábrahám szerezte meg 1869. június 25-én. 1896. május 17-én átruházta szerződéssel br. Solymossy Lászlóra, tőle 1896. május 18-án az SKB Rt. vette meg. A kisgazdáktól 1920. december 17-én, a legeltetési társulattól 1935. december 29-én szerezte meg a jogokat az SKB Rt. 1938. május 3-án adományozták a vállalatnak a Nagybátony II. védnevű bányatelket (43 kh 415 n.öl), Maconka község határában szénfúrásokra került sor a Szőllő-bérc dűlőben. Bányajárás 1938. június 22-én volt. Szent István II. védnév alatt kérték adományozni a bányatelket a jubileumi év miatt.

2 Jegyzet 1. Szomszéd András: Maconka kisközség krónikája 1868-ig. Bátonyterenye. 1994.6-8. o. 2. NML XI. 5.15. d. 1938. május 3.68. sz. Nagybátony. Mátramindszent A Mátra északi lábánál fekvő település. A Róna-lapostól (452 m) eredő Sárkánygödri-patak a településen keresztülfolyva a Zagyvába torkollik. Szuhától a Hegy-fark (353 m) és a Kikerics (388 m) választja el. Ha Nagybátony és környékének széntelepes rétegcsoportját vizsgáljuk, a volt Heves megyei, a Mátra északi oldalán a Sárkánygödri-patak völgyében (Mindszenti-patak) mentén fekvő Mátramindszenttől kell kiindulnunk.

1 A községtől délre a széntelep legkeletibb pontját fúrással állapították meg a Harangláb-tölgyestől délkeletre eső „Péterréten". Noszky 1910-ben már megemlítette a 92 méter mélyen talált 40 méteres széntelepet. A Tilonka-völgyben Schréter munkatársa, Szentes Ferenc találta meg a szénkibúvást. Széklaposnál 25 méter vastagpados kvarchomokkőből állt a széntelep feküje. A geológusok a terepbejárás során mind a három helyen észlelték, hogy már régebben feltárták és fejtették ezen a területen a gyenge minőségű 0,6-1,4 méter telepvastagságú barnaszenet. A széntelepet a Széklaposon lévő egykori táróban (1920. Krúdy-féle vállalkozás) 2,2 méter vastagnak találták, bár a telep meglehetősen palás, oxidálódott volt. Igen csekély fedőréteg volt a telepen, ennek ellenére fejtése csak a hátrányos tulajdonságok miatt szűnt meg.

2 A br. Solymossy-féle birtokon Kovács István SKB Rt. bányamérnöke 1913. december 17-én kibúvásokon egy méter vastag, jó minőségűnek ítélt szenet talált, s összefüggést vélt felfedezni a Franki-pusztán található szénterülettel. A szomszédos Wagner birtok kibúvását ellenben használhatatlannak minősítette.

3 A Krúdy testvérek azonban mindezek ellenére megvették Wagner Károlytól a területet, és arra 4 kettős bányamértéket és 3 határközt igényeltek és kaptak (41,77 ha). A széntelep rétegcsoport a Széklapostól délre húzódott az Ella-major felé, majd a Sárkánygödre nevű árok felső részében tűnt ismét elő. A feltárástól délebbre egy kis összeomlott tárót lehetett látni az 1940es években, ahol a széntelepet egykor feltárták. A Krúdyak érdekeltsége, a volt Nógrád-Hevesi Kőszénbánya Rt. (1921-1923) bányászkodott tudomásunk szerint Mátraszentimre és Szuha községek határában. A II. sz. barnaszéntelepet lejtős táróval ütötték meg, ez volt az ún. Géza-táró (Ménkes