Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

meglévő társulatot, az Észak Nógrádmegyei Kőszénbánya Rt.-t, hogy kis haszon mellett is, de próbálja meg elhelyezni a magyar piacon Karancskeszi szenét. Évi 100-120 000 mázsa szén kereskedelmi gondjait kellett megoldaniuk.

28 A szénkonjunktúra idején a kutatások, területszerzések következtében az SKB Rt. rá volt kényszerítve, hogy erre inkább igénybe vegye az önkéntes információkat felajánlók szolgáltatásait. Ezek sorában Szakáll Gyula homokterenyei lakos szerepe érdekes, aki nemcsak Homokterenyéről, hanem Karancskesziből is értékes információkat adott el az SKB Rt. Igazgatóságának. 1938 augusztusában a vállalat vezetése megerősítette, hogy Szakáll „értesüléseire ezután is számítunk és hogy az ezért járó honoráriumát Gerő gondnok úr fogja a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan kiegyenlíteni". Szakáll Gyula augusztus 4-én értesítette az igazgatóságot, hogy a Sugár-féle bányában munkafelvételi hirdetmény jelent meg. Az SKB Rt. igazgatósága erre reagálva közölte, hogy „ezzel védekezik az ellen, hogy a munkásai idő előtt ott ne hagyják, mert munkásai a bizonytalan jövő miatt az őszi idényre más bányáknál akarnak elhelyezkedni". Az igazgatóság a hirdetések ellenére sem akart a Sugár cégnek újabb területeket átengedni: „véleményünk szerint nem is volna indokolt, mert Sugár a mi körzetünkben állandóan kísérletezik területfoglalkozásokkal, így a Szakáll-féle jelentésben említett karancskeszi ingatlanok alatt. Ezen területekre nézve álláspontunk a következő: a karancskeszi Lászlóvölgyben Virág József és társainak 74 kh ingatlanuk van, amelynek szomszédságában fekszik a 62 kh kiterjedésű Voxit-Horváth-féle ingatlan. Ezen ingatlanokat körülfúrtuk és a fúrások eredményei szerint 60-80 m mélységben 0,05-0,5 m vastag és gyenge minőségű széntelepeket harántoltunk. Tekintetbevéve azt, hogy a terület vasútállomástól cca. 14 km távolságra fekszik, nagyobb jelentőséget nem tulajdonítunk neki, mégis ha mérsékelt feltételekkkel megszerezhető, a nyugalom kedvéért megszerzését ajánljuk". Ez az ajánlat burkoltan arra irányult, nehogy a Sugár cég területfoglalásait megkönnyítsék. Ezért arra is hajlandó volt az SKB Rt. vezetősége, hogy a gazdáknak egy „Strohmann" útján tudomására hozza, hogy ők is hajlandóak olyan feltételeket vállalni, mint a Sugár-cég. Karancskesziben közben Huszár János és vitéz Zsidai Pál és társai tulajdonát képező ingatlanok szénjogi szerződése megszűnt a salgótarjáni Hábel Antallal. A területet olcsóbban szeretnék megszerezni, ugyanis ezen ingatlanok szénjogára Mocsáry Miklós örökösei is igényt formálnak. A szerződések László-völgy birtoklásáért folytak, az SKB Rt. a Sugár-féle céget akarta kiszorítani és szilárdan megvetni lábát a területen. A Karancskesziben lévő Jenő-lejtősakna 1939-ben a baglyasaljai kerület megszűnésekor a pálfalvai bányagondnokság hatáskörébe került. Ugyanekkor vizsgálta át az igazgatóság a régebben beszüntetett bányák szenét s látva a viszonylag kedvező eredményeket, újból üzembe helyezte azokat. Napi termelésüket előbb 20, majd az újabb lejtősaknák telepítésével 80-90 vagonra emelték.

29 A fúrások alapján megkezdték a II., III., IV., V. lejtősaknák kihajtását. Miután a lejtősaknák gyorsan elérték a vékonyabb széntelepeket, a termelést már nem lehetett tovább fokozni. Ezért 1940-ben Karancskesziben napi 80 vagonos termelésre rendezkedtek be, s vele egyidőben a község területén az összes szénjogokat igyekeztek minél előbb megszerezni. Elgondolásuk szerint a község belterülete alatt található kis mennyiségű szenet is ki akarták termelni. A termelésfelfutás óhatatlanul öszszeütközéseket is eredményezett, így Kutas-puszta területén a bányászat Prónay Róza ingatlanaiban károkat okozott. Vele egyidőben Huszár János községi bíró és 34 helyi gazdálkodó egy miskolci bányavállalatnak szerette volna eladni a Hársas-dűlői szénjogokat, ezért nem írták alá az SKB Rt. által felkínált szerződéseket. A szomszédos Cserne-dűlői ingatlantulajdonosokat is igyekeztek rávenni az új vállalattal történő kapcsolatfelvételre.

30 A szerződések azonban meghiúsultak. A bányatelkek igénylése gyakran perek tárgya lett. Hecht Samu budapesti lakos 1935. október 29-én eladta szénterületének kiaknázási jogát az SKB Rt.-nek. 1936-ban Török Gábor földbirtoka alatti szén kiaknázási joga miatt - ami szintén Hecht terület volt korábban - észrevételezte, hogy az SKB Rt. megjelenése előtt jelentkezett Lusztig Andor homokterenyei lakos, aki szerződéssel bizonyította, hogy az ásványszénjogokat Hechtől megvette. Hecht birtoka eladásakor megtartotta az ásványszénjogokat. Török Gábor tudomása szerint a területen nem is az SKB Rt. bányászkodik, hanem Kaufmann Mózes és Keszics Károly budapesti lakosokból álló társaság. Ők voltak azok, akik a Jenő aknától szállítottak el 107 000 q üzemi szenet, és 30 000 q darabos szenet. Az SKB Rt. vé286