Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

ben mélyítették, s 1898-ban Béna-akna néven nyitották meg. Ugyanabban az évben készült el a bánya Capell rendszerű légaknája is. Az akna ünnepélyes megnyitására 1898. július 24-én került sor, amikor a baglyasaljai bányagondnokság kérésére az új aknát a társulat elnöke, Berzeviczy Albert államtitkár tiszteletére „Albert-akna" névre keresztelték. A község elhagyatott részén épült fel a gépház, melyben az akna szája is nyílt. A faácsolatokkal biztosított szállító akna gépi berendezéséhez tartozó kazántelep 4 db egyenként 74 m

2 fűtőfelületű Danubius 1891. gyártmányú, egy előmelegítős, 7 atm. üzemi nyomású gőzkazánból állt. A tápvíz előmelegítésére egy hengerkazán volt felállítva, melyet a kipufogógázzal fűtöttek. Az akna szállítóberendezése egy schlani Bolzano-Tedesco 1891. gyártmányú kéthengeres, 160 LE teljesítményű, kipufogós, kétdobos aknaszállítógépből, acélszerkezetű toronyból állt. Az akna felső szintjének mélysége 140 méter, alsó szintje 220 méter mély volt. A rakomány kasonként l-l csille volt. A szállítási sebesség 14 m/sec. Gépi berendezése 1 db fekvő egyhengeres, kipufogós, 40 LE teljesítményű (Dinnendahl, 1891) gőzgépből állt, tartaléka 1 db 55 kW teljesítményű, 550 V feszültségű egyenáramú dinamómeghajtású berendezés volt, arra az esetre, ha a vasúti munkavezetékből üzemzavar miatt az áramszolgáltatás kimarad. Volt még egy aknaszellőztető gép 1000 m

3

/sec. teljesítménnyel, 25 LE-s egyenáramú motorral meghajtva. A bányában a felső szinten 1 db 120 LE-s kondenzátoros Worthington, az alsó szinten 1 db Breitfeld és Danek 1891 gyártmányú 160 LE-s tandem elrendezésű kondenzátoros differenciálszivattyú volt beépítve. Teljesítménye 1500 l/perc volt. Mindkét szivattyút a fenti kazántelep látta el gőzzel. Az utóbbi gőzszivattyút Albert-akna befejezése után nem lehetett kiszállítani, mivel a szállító akna eltorzult, a gép terjedelme és súlya is akadályt jelentett. így örökre bent maradt, betemették. A kazánokat 5000 kalóriás szénnel fűtötték. Magában a bányában 2 db végtelen kötelű Kachelmann gyártmányú ereszkefelvonó és 1 db 500 mm átm. 15 LE-s kétdobos vitla, 3 db siklófékmű, 2 db 300 l/sec. teljesítményű egylépcsős és 1 db 500 l/sec. teljesítményű 3 lépcsős körszivattyú működött, mindegyik 550 V egyenáramú motorral meghajtva. Ezeken kívül volt még a bányában néhány kézi szivattyú, kézi szellőztető (fuker) berendezés, deszkából készített csövekkel. A gépháztól nem messze, a Dinnyeföld-dűlő alján épült fel az alsó-kolónia, a „héverek" lakóházaival. A kilenc különálló épületből egyben-egyben négy bányászcsaládot helyeztek el. Az aknától 2 km-es alagúton szállították villamos vasúttal a szenet a baglyasaljai rakodóra.

23 A társulat 1900-ban az akna kerületében még új szénterületet is szerzett, mely az új akna termelésének fellendítésében jelentős szerepet játszott. Még ugyanebben az évben a társulat birtokában levő összes létesítményt - így Albert-aknán is - elektromos világítással láttak el. A szellőzés és a víztelenítés megoldása után fogtak hozzá a komoly termeléshez, mert a hasznos nyomás lehetővé tette a fejtést minden réselés nélkül. 1909-ben a vízmennyiség növekedése miatt az akna felső szintjén egy duplex gőzszivattyút építettek be, mely a felső szinti vizeket és a Gusztáv-aknai bányavizek egy részét emelte a külszínre.

24 1909. december 19-én tűz keletkezett a légaknában, mely ezután beomlott, szerencsére emberéletben nem esett kár. A főlégvágatot két hónap után újranyitották, és új légaknát is mélyítettek. A talpduzzadás miatt az északi fővonalat egész évben ácsolni kellett, a légaknák egymás után mentek össze, újakat kellett mélyíteni. A bányamező déli részén csak a fenntartási munkák folytak. A villamos ereszkében víztelenítés céljából egy új villamos szivattyút helyeztek üzembe. Az 1910-es közgyűlés ezek után mégis azt állapította meg, hogy a bányák könnyűszerrel tudták a támasztott igényeket teljesíteni. A termelési költségek emelkedését a bányák technikai fejlesztésével akarták ellensúlyozni. Ennek során 1911-ben elkészült a IV. légakna villamos hajtású szellőztetőberendezéssel. A bányatúz miatt egész évben ácsolni kellett az északi terület főfeltáró és szállító vágatait, a siklókat. Év végével a főfeltáró vágat elérte a vájatvéget. A feltárási munkák 1912-ben az I. és II. sz. villamosereszkében folytak, míg az északi és déli részek telepítése munkáshiány miatt csak lényegtelen volt. A fejtések ugyancsak ezeken a helyeken, továbbá az alagúti bányában voltak. Közben az északi oldalon megindított VI. sz. légakna év végére elérte a 21 métert. (1913-ra készült el 174,7 m mélységgel.) A tervbe vett mozdonyszállítás céljából az akna északi fővonalán kicserélték az eddig használatos 8 kg-os sínekből álló vasutat 13 kg-os sínekre. 276