Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

csökkenő széntermelés miatt 80 munkást elbocsátottak és a bányát szüneteltették. 1888-ban már 100 férfi és 30 gyerek dolgozott Etesen.

3 További elemzést igényel annak a kimutatása, hogy milyen okok játszottak közre az etesi széntermelés gazdaságtalanságában. Az Etesi Kőszénbánya Vállalat Hoffmann és Társai közkereseti cég, beltagjai: dr. Pulszky Ágost és Lőrinczi Hoffmann Jakab eladták a vállalkozást egy általuk alapított új cégnek, az Etesi Kőszénbánya Rt.-nek 1886. július 1-én. Az eladási összeg 235 000 forint volt, melyet az új részvénytársaság hasonló értékű részvényjegy átadásával egyenlített ki. Ekkor ruházták át az 1885. február 22-én a Forgách örökösöktől megszerzett jogokat is.

4 Az új részvénytársaság székhelye Budapest, igazgatója Lőrinczi Hoffmann Jakab lett. Hivatalnok: Braun Dezső, Detre Béni, Hampel Viktor voltak. Etesen csak a bányagondnokság székelt, vezetője lovag Borzemszky Witold, pénztárosa Steiner Soma, számvevője Zsorna Dezső, orvosa dr. Lővinger Rezső. A társulatnak társládája, munkáslakása, élelemtára, iskolája volt. Az „új" részvénytársulat a karancsaljai Kotrocópusztán 1886-ban további kutatásokat kezdett és 134 m mélységben 0,6 m vastag széntelepre bukkant. A szénterület gyarapítása is folyt. 1887. november 16-án Etes község, a tulajdonát képező fél úrbéri telek alatt található szén tulajdonjogát eladta a társulatnak. A szerződést 1888. február 22-én kötötték meg, és pontosan leírják a szerződés tárgyát: Etes község határában a község tulajdonát képező összes terület alatt fekvő kőszenet, valamint az ottani 30 jobbágy házhely után kiosztott területekben (402 kh) rejlő kőszenet adták el. Ezzel a társulat tényleges birtokába és tulajdonába bocsátottak minden kőszéntelepet, amelyek az urasági és zsellér birtokok alatt, valamint a „kisverő" dűlőben fekvő szőlők alatt rejlő kőszén kivételével Etes község határában találhatók. A részvénytársaság 36 000 forintot fizetett értük. Etes község belterülete alatt, valamint annak kerületéből számított 20 m távolságban a szenet kitermelni a bányatörvény értelmében sem lehetett volna. A vételáron felül még az etesi kovácsműhely évi 100 q illetményszenet is kapott. A Szentiványi-féle urasági részben található ingatlanok alatt rejlő szenet Zámbó Mátyás és János hasonló feltételek alatt adta el a részvénytársaságnak. A vételárat a jobbágy házhelyek után eső holdak arányában számították ki. (1200 n.öles holdakért 250 Ft.)

5 A társaság bányászata azonban veszteséges maradt. Éppen ezért Budapesten 1888. március 15-én dr. Pulszky Ágost elnök vezetésével közgyűlést tartottak és bejelentették, hogy a részvénytársaság vesztesége elérte a 68 782 Ft-ot, s ezért kénytelen „liquidálni" szénbányáit, amit az SKB Rt. 80 000 Ft-ért vásárolt meg. A szerződések értelmében a részvénytársaság eladta Etes községben s ennek határában levő kőszénbányákat, a kőszén és egyéb jogokat az összes alkatrészekkel, tartozékokkal és felszerelésekkel együtt (összes bányák, tárnák, aknák, gépek, épületek, tiszti- és munkáslakások, földterületek stb.). Eladták a szabadkutatás vagy adományozás által szerzett kőszénjogokat, az 1886. december 20-i adományozási okirattal adományozott 4 kettős bányamértéket, s mindazokat a jogokat, amelyeket az 1885. február 22-i szerződéssel szereztek meg a Forgách örökösöktől. A külön vásárolt 15 kh-nyi földterületet (a szerződés utal rá) a Szentiványi-féle szerződésben foglaltakat, a Detre Béni saját nevében, de a részvénytársaság pénzével és számára 1885. december 10-én vett etesi ingatlant, a részvénytársaság vasútját, a budapesti és a társulati bányatelepen létesített csúszdákat is eladták. A részvénytársulat eladta azt a szerződést is az SKB Rt.-nek, amit 1888. február 22-én kötöttek a községgel és az etesi telkes gazdákkal. Mindezekért a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 80 000 forintot fizetett (ingatlanokra 6743 Ft 90 kr, regáléjogokra 1450 Ft, ingóságra 71 806 Ft 10 kr jutott). Az SKB Rt. a vételárból lefizetett 20 000 forintot, a hátramaradt összeg fizetési módjára pedig megállapodást kötöttek. Az SKB Rt. semmi más terhet nem vállalt, és az átadásnak még májusban, az utolsó közgyűlést követő három nap alatt kellett megtörténnie. Az etesi bánya közgyűlése a szerződést jóváhagyta, a bányakapitányság jóváhagyása pedig 1888. június 5-én keltezett. Ezzel az akcióval a Selmecbányái telekkönyv IV. kötetének 13-15. lapján bejegyzett „Ágost" védőnevet viselő kőszénbányatelep tulajdonjoga „Minden további meghallgatása nélkül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nevére bekebeleztetett. " Ezzel a tranzakcióval jutott az etesi területre az SKB Rt. azért, hogy ezt a bányavidéket is fokozatosan érdekszférájába vonja. 267