Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Karancsberény A Karancs hegység nyugati oldalán, a kis Dobroda-patak, a Vizes-patak és a Karancsberényipatak völgyében, a 338 méter magas Bodoló hegy alatt fekszik a falu. A Salgótarján környéki településekhez hasonlóan itt is korán kezdték kutatni a barnakőszenet a II. telep kibúvásainál. Kétségtelen tényként kell elfogadni, hogy az 1840-es évek második felében megnyílt inászói szénbányának 1851-ben már konkurense támadt Karancsberényben. Ádler Károly, a losonci művegytani gyár (nikkelkohó) alapítója a következőket írta: „A gyár 1851-ben általam építtetett, s 1854-ig általam kezeltetett is. 1854-ben azonban a gyárat, mint tulajdonos Schöller Sándor bécsi bankárnak birtokába bocsátottam... A tűzi anyag fa, kőszén és faszénből állott, mégpedig a gyár évenként 1000-1200 öl fát, 7-8 000 mázsa (3920-4480 q SzF) kőszenet s 1000-1500 kiló faszenet emésztett fel. Afanemű tűzi anyagok a Losonc vidékbeli erdőkből szereztetett, a kőszén pedig a kisaranyi kőszénbányákban ásatott"^ Kisaranyi puszta Karancsberénytől északra, mintegy 1 km távolságra található a Nagyarany-völgy bejáratánál. Itt nyitotta fel a bányákat Ádler Károly 1850-51-ben. Szabó József 1852. szeptember 12-én Losoncon járt a „nikkel és leendő vegy-gyárt" megtekinteni. Itt értesült róla, hogy „nem messze az Aranyi-pusztán barnaszén fordul elő, amelyet Adler úr a gyár igazgatója használ is". A puszta a karancsberényi Kisaranyi-pusztával azonos. A kérdés az csupán, hogy ezek tárók lehettek-e vagy csupán ún. szénásó gödrök? Bizonyosságot már nem szerezhetünk a kérdésben. Miután a losonci gyárat Schöller 1854-ben átvette, a bányákat is megszerezte. Schöller vállalkozó kedvét mutatja, hogy hamarosan a környező települések határában kutatásokat kezdeményezett szén után, mivel a karancsberényi szén nemcsak kevés, hanem gyenge minőségűnek bizonyult. Ez is arra utal, hogy vagy kibúvásról, vagy pedig kis mélységből fejthették. Ezekben az években a bányavállalkozók népes tábora próbálkozott szénkutatással a salgótarjáni „szénmedencében". 1858-ban Flamm Dávid (aki Baglyasalja határában is kutatott) a Berényi grófok karancsberényi birtokára kért kutatási engedélyt. Alexander Schöller Karancsalja területén már nyitott bányát, de az iratok szerint 1859-ig Kisaranyi-pusztán a Jakabffy-birtokon Perger Ignác és társa losonci gyár igazgatója Schöller megbízásából Piliny, Baglyasalja és Somoskőújfalu területére kért kutatási engedélyt.

2 Az engedélyek átnézésekor tűnt fel, hogy a besztercebányai bányakapitányság pontatlanul jegyezte be a tulajdonosokat. A jakabfalvi és szászfai Jakabfalvy család Ipolytarnócon, Karancskesziben, Mulyadkán, Terbeléden és Kisaranyi pusztán volt birtokos. Jakabffy család ismeretlen a megyében.

3 Ugyancsak tisztázásra szorul a „Perger és Társa" cég kérdése. Forrásaink nem adják meg a losonci kobalt-nikkel olvasztó tulajdonosainak teljes körét. Mivel Losoncon a kérdéses időpontban más, jelentősebb, kőszenet felhasználó vállalkozás nem működött, joggal gondolhatjuk, hogy már korábban említett Adler Károly és Alexander Schöller mellett felbukkanó új név az esseni ill. bécsi Krupp család is csak a kobalt-nikkel kohóhoz kötődik. Alfréd Krupp (1812-1877) fia Friedrich Alfréd Krupp (1854-1902) a losonci gyárral kapcsolatban szerepelt a szakirodalomban. Krupp Hermann neve Karancsalján már kötődött egy bányához, 1870-ben a bányakapitánysági szemle során bányakutatásait is megtekintették (Ármin-táró). 1880-ban a bányákat átvette MOB Rt.

4 Pergerrel kapcsolatban, ismerve a reformkori ipari vállalkozások vállalkozók számának gyors növekedését, tevékenységi körük szélesítését, arra gondolunk, hogy Perger Ignác azonos lehet a reformkori üvegművesség azon képviselőjével, aki 1817-ben az Eszterházyak Zólyom megyei hrinyovai hutájának bérlője volt. Perger pesti kereskedő fiai voltak az ún. Perger-testvérek, akik Hrinyova mellett az 1840-es években a szlanici üveggyárat is bérelték. A testvérek közül Perger József üvegfestő, Ignác inkább a gyár gazdasági irányítója volt. 1846-ban anyagi nehézségek miatt megszabadultak volna a gyártól. A családból Perger Ignác 1871-ben a gazdasági tevékenységéért magyar nemességet kapott.

5 A Kisaranyi-pusztán található „Anton-Barbara Stollen" a bányakapitánysági statisztikában 1859-től szerepelt. Ebben az évben 24 munkást foglalkoztattak, termelésük 11 266 bécsi mázsa (6309 q) barnaszén volt. A bányanyitás sikerét látva gr. Berényi Ferenc (1818-1888) a karancsberényi ág utolsó férfitagja kért kutatási engedélyt Karancsberényre. Az Anton-Barbara-táró 256