Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

2. a. A Liszkó puszta területe 15 234 000 q 2. b. Kopasz-hegy alatti terület 17 500 000 2. с Parlag-puszta alatti terület 28 125 000 Összesen 60 859 000 q Az előforduló meddősülés miatt a mennyiséget felére redukálva 30 429 500 q szénvagyonnal kell számolni. 3. Nemti puszta és Buják község határában a feltételezés szerint a terület 25%-a vehető csak számításba: 55 100 000 q szénvagyonnal. A feltárt szénterületet táróval lehetett csak kitermelni. Két próba alapján a szén 4114 illetve 3682 kalóriásnak bizonyult, az átlagos kalóriaérték 3898. Jellemzője volt a csekély hamutartalom, de a nagy nedvesség és a nógrádiaknál szokatlanul magas kéntartalom. Róth Flóris ezen jegyek alapján úgy vélte, hogy a mátranováki szénnel áll rokonságban, de még az is 453 kalóriával jobbnak minősül. Földrajzilag a kiskéri bánya altárójának nyílása Selyp vasúti állomástól 25,8 km-re feküdt. A kitermelt szén elszállítása kombinált vontatást igényelt: Buják és a bánya között 8,8 km-es kötélpálya építése volna szükséges, Selyp és Buják között helyi vasúttal (vicinális) lehet megoldani. A Fried és Adorján nevű céggel építtetnék meg a vasútvonalat, költségeihez a Pappenheim uradalom is hozzájárult volna 210 000 koronával, illetve törzsrészvény vásárlásával. Már azt is mérlegelték, hogy mivel a szén keményebb volt mint a mátranováki, ezért durva és darabos széntermelésre is alkalmas lehet. A téli hónapokban 750 000 q, a nyári hónapokban 370 000 q termelést véve alapul, az évi előirányzat 1125 000 q volt. A bánya eladható, de az eddigi költségeket és a kitermelt szén utáni terrágiumot meg kell térítenie a vásárlónak. A Pappenheim család költsége 870 000 korona volt. A villanytelep mellett drótkötélpályát valamint lakóépületeket emeltek (gondnoki lakás, mérnöki lakás, három aknászlakás, tíz munkásház egyenként 2-2 lakással, két munkásház 8-8 lakással). Az épületek befogadóképessége lehetővé tette az évi 400-500 q termelést biztosító munkáslétszám elhelyezését. A beruházási tervek közül csak a vasútépítés nem valósult meg, mert a földmunkákon kívül más munka nem folyt.

12 Még ugyanebben az évben Kovács István az SKB Rt. bányamérnöke is megtekintette a szénelőfordulást. Október 14-én Hochholtzer főmérnökkel a szénterületet azonos korúnak találta a salgótarjánival, de itt csak egy telep alakult ki. A széntelep fedője azonos volt a salgótarjáni II. telepével, feküje a III. telepével. A vizsgált bánya 1916-ban tulajdonképpen nem üzemelt, csak 2-3 ember a fenntartási munkákat végezte. A régebbi feltárások szerint a Parlag-hegy alatt, csapás mentén szénben ki volt hajtva 550 méter, és ugyanezen a hegyen lévő lejtősaknában 300 méter hosszú táró. A két vájvég közötti 200 méteres hosszúság feltárásnak volt vehető. A csapás mentén számíthattak 1100 méter hosszúsággal, dőlés mentén pedig 50-60 méterrel. Azonban 120 méterrel számolva a szénvagyont 1,2 méteres vastagságot alapul véve 2 059 000 q-ra becsülték. A Parlag-heggyel szomszédos Pokol hegyen a bánya korábbi üzemvezetője Dömötör mérnök fúrásokkal kutatott, 2,6 millió q szénvagyont állapított meg. A bánya vezetője Cresadló felügyelő a két hegy szomszédságában lévő Liszkó hegyen kutatott, de eredményt nem tudott felmutatni, bár a fúrólyuktól 80 méterre a hegy tetején volt egy kibúvás 0,3 méter vastag szénnel.

13 A jelentés fontos információkat is tartalmaz a bánya műszaki felszereltségéről és értékéről: - lejtősaknai gépház és gép 18 000 korona - gőzgép 1 db 5 000 - dinamó 1 db 6 000 - centrifugáiszivattyú 1 db 500 - légakna 130 m 10 000 - szállítótáró 200 m 16 000 - légtáró 70 m 5 600 - nagy csille 3 db (8-8 q) 1 500 236