Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

junkturális helyzet mindig vonzotta a területre a próbálkozókat. így a nyitások mellett a bezárások is mindennaposak voltak 1932-ben, pl. szórványos adataink szerint Bagi Albert egy korábban megnyitott bányáját szüntette meg Becskén.

32 Korábban szóltunk róla, hogy a „szénfelfedezők" miután nem jártak sikerrel az SKB Rt.-nél, szívesen kerestek meg más vállalatokat ebben az ügyben. Azt már nem tudták, hogy a vállalati érdekkapcsolatok következtében ezek a felajánlások visszajutottak a salgótarjáni bányaigazgatósághoz, így történt ez 1935-ben is, amikor a várpalotai bányaigazgatóság értesítette az SKB Rt.-t, hogy Kerekes József nyugdíjas vájár Becske környékén három helyen is szenet fedezett fel. Mivel jól ismerte az igazgatóság ennek a területnek a szénelőfordulásait, azonnal a „szandavári teknő" feltárására gondoltak. Kerekes azonban erre a munkára csak úgy vehető számításba, hogy mint vájár a „kis emberektől remélhetően olcsón tudná a szénjogokat megszerezni" természetesen a háttérben álló vállalatnak.

33 A harmincas évek közepén a bizonytalan vélemények ellenére már négy kutatást tudunk lokalizálni. 1. dr. Nagy Imre Pattermann Lajos délkúti 207 hold területén. 2. Schwank Károly ny. bányafelügyelő, bányatulajdonos a Sréter féle Tógát-pusztán. (Tógát korábban a térképeken Dolgat-pusztaként is szerepelt.) Schwank képzett bányász volt, 1902-től az ÉKI Rt.-nél szolgált, 1923-ban ment nyugdíjba és nyitott bányát közel 70 évesen. 3. Schlager Károly mérnök Kiskelecsény majorban a régi porosz bánya környékén Bálás József és Mester Sándor birtokán bányászkodott. 4. Zadák Bozsidar Becskétől keleti irányban a kisbirtokosok területén próbálkozott. Természetesen mind a négyen felajánlották területüket az SKB Rt.-nek, ezért a geológusok most részletesen átkutatták ismét a területet. A következőkben csak három kutatás ismertetését tartjuk fontosnak, mert Schwank Károly bányászatáról majd Szandaváralja tárgyalásánál fogunk szólni. 1. dr. Nagy Imre bányászata Becskétől ÉK-re a Délkút-major területén folyt 150 kh bérelt területen. A majortól DK-re a szénelőjövetel szempontjából produktív területen már sokan folytattak kutatást és bányászatot, melynek révén a széntelep nagy részét lefejtették. 1936-ban dr. Nagy Imre (Abczinger Gyula veje) bányászkodott a területen a Pattermann féle birtokon. Tárója a Délkúti-táró DK-i irányban haladt 70 méter hosszan fekü agyagban, majd DK-re kanyarodva 13 méter után vetőt kapott. A táró ezután déli irányba fordult, szénfedő kavicsban-homokban haladva 80 méter után érte el a széntelepet. A táró végén nyugati irányban, csapásmenti vágattal tárták fel a széntelepet, majd északi irányú ereszkével haladtak a szénben. Ennek talpa felett telepítve művelték le a szenet. A bánya a régiek által bennhagyott kis szénpillérre támaszkodott, kiterjedése mintegy 2500 m

2 volt. A szénvagyona sem volt több 250-300 vagonnál. A termelés 1936-ban napi 50-70 q volt, amit 3 aknász 3-3 bányásszal fejtett. (Négyen alkottak egy csapatot.) Vitális Sándor szerint az SKB Rt. ne foglalkozzon ezzel a területtel, mert szénvagyona csekély.

34 A bánya termelése 1937-ben 7057, 1938ban 3155 mázsa volt. A széntelepet 1,34-1,87 méter vastagságban fejtették, s ez is öt padban fordult elő. A padokban összesen 0,2-0,4 méter vastag meddőbeágyazás található. A széntelep felett 4 méterre szintén volt a fedőben egy 0,3-0,4 méter vastag széntelep, de ezt már nem fejtették le. Az itteni szén fűtőértéke 3500-3600 kalória között változott, nedvessége miatt a bányából kikerülve hamarosan szétesett. A vetők átszabták, tagolták a széntelepet, ami a bányászkodást nehezítette. A legtöbb gondot e fedőben található nagymennyiségű víz jelentette.35 2. Schlager Károly mérnök a kiskelecsényi majornál, a régi porosz bánya környékén kutatott szén után. A majortól nyugatra mélyítette le az I. kutató aknát, s ebben 18 m vastag lösz áthatolása után 0,3 méteres pelisztocén kavicshordalékon haladt át. Bejutva a felső oligocénbe, az aknát beszüntették. Lajosmajortól DK-re és K-re két helyen hajtottak egy-egy újabb kutatóaknát (III. és IV.), de a széntelepet itt sem érték el. A régi porosz bánya helyén, a már többször bányászat tárgyát képező szénlencsében a meddő kutatások kényszerítették rá a tulajdonost, hogy itt felhagyjon a kutatásokkal.

36 Dr. Schaeffer Ödön ajánlotta fel 1935-ben az SKB Rt.-nek a becskei volt Németh-féle bányát. Ez a bánya Schlager tulajdonában volt. Róth Flóris bányaigazgató utasítására Vitális Sándor és Gerő János tekintette meg a szénterületet. Németh Ödön budapesti lakos bérelte a Mester Sándor és dr. Mester Ferenc budapesti lakosok 157 kh-as kiskelecsényi birtokát, illetve a birtok alatti kőszén kutatási jogát. Németh Herencsényben és Borsod megyében (Erzsébet-bánya) is bányász208