Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

kéregtörések és a meredek síkok mentén keletkezett vetődések, vetők iránya, nagysága és a térszint felépítő kőzeteknek az eróziós pusztítással szemben kifejtett ellenállása határozza meg. A vidék felszíne határozott karakterrel tükrözi a szénterület geológiai és tektonikai felépítését, ugyanis a kezdetben összefüggő, enyhén gyűrt telepszerkezetét a tektonikus elmozdulások - a törések hatására kiemelt és lesüllyedt területek keletkeztek - 100-200 méteres táblákra szaggatták. A szénterületen alig találunk akár csapás, akár dőlés irányában nagyobb kiterjedésű zavartalan telepeket, amelyek könnyebb termelési feladat elé állították volna a helyi bányászatot. A széntelepek egy-egy bányamezőben kisebb-nagyobb vetőkkel - a fővetők ÉNY-DK-i irányúak, ezek a Mátra andezit kitörésével az erre merőleges ÉK-DNY-i irányú mellékvetők, a pleisztocénben bazalt vulkánossággal hozhatók öszszefüggésbe - átszabdalva, sakktáblaszerűen összetört területet alkottak. A bányászat a nagy összefüggő területek hiányában jellegzetes vándorbányászattá alakult megyénkben, mivel a bányák kimerülési ideje gyakran 10-15 év volt. A szénmedence rétegtani felépítése ŐSKOR (Paleozoikum) A medence aljzatát képező paleozoikumról elegendő és megfelelő ismereteink jelenleg még nincsenek, bár a Bükk-hegység nyugati peremén és az Ipoly mentén külszínre bukkan a paleozoos kristályos pala. A medencén belül néhány fúrólyukban, így a losonci, balassagyarmati, nagybátonyi, honti fúrásokban, változó mélységekben (168-1621 m) elérték az alaphegységet, mely bükki típusú karbon-perm korú képződményekből áll. A Bükk hegység paleozoos rétegsora, a fekete agyagpala, a bitumenes mészkő, az Ipoly menti kristálypala, valamint a mélyfúrások talpán észlelhető kristályos, paleozoos kőzetek azt valószínűsítették, hogy az alaphegység karbon-perm (varisztikum) korú. KÖZÉPKOR (Mezozoikum) A középkor időtartamát mintegy 160-170 millió évre tehetjük. A triászkori üledékek nem ismeretesek a nógrádi medence felszínén. A felső triász (200 millió év) rétegek nyugati, Vác, Csővár, Romhány, Nézsa, Szendehely, Alsópetény környéki kibukkanása a Budai-Pilisi hegység folytatásaként kerül a harmadkori rétegek alól a felszínre. Az alsó- és középső triász a medencének ezen a részén ismeretlen. Keleten a bükki középső triász agyag-, kvarcitpalája és karni szaruköves mészköve a felszínben a Darnó hegyig, mélyfúrásokban Bükkszékig követhető. A jura és krétakorban mintegy 160 millió éven át a terület feltehetően szárazulat volt a felső eocénig. A medence lassú süllyedése később lehetővé tette a felsőoligocén és alsó oligocén-tenger transzregresszióját. ÚJKOR (Kainozoikum) Óharmadkor (Paleogén) Eocén A kor időtartalmát 28 millió évre becsülhetjük. A szénmedencében valószínűleg összefüggő eocén üledékkel kitöltött medence nem alakult ki, csupán kisebb tengerágak, öblök keletkeztek. A felszíni képződményként a Mátra északi lábánál Recsk-Mátraderecske környékén jelenik meg 40-60 m vastagságban a nummulinás, lithotamniumos eocénmészkő és tufás, meszes homokkő. A romhány-csővári triászrögök területén 100 méternél vastagabb felső eocén kőzetösszlet alakult ki litho21