Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Kosdon 1909 tavaszán. A fúrás 130 méter mélyen széntelepet ütött meg, azonban vízbetörést kaptak. Ifj. Casimir Perrier volt francia köztársasági elnök fia a szivattyúzás helyett újabb 8-10 fúrást végeztetett. Mivel a széntelep egy része 118-120 méternél magasabban, a vízveszélyes szint felett feküdt, az Anna-aknából 121 méterben új vágatot létesítettek. A termelés 1911. augusztus 1-én megindulhatott. A bányakalauz 1910-ben a Váci Kőszénbánya Társaságot említi, akik Kosdon több évi szünet után újraindították a bányászatot. A sikeres feltárások után 1913-ban indult meg az adományozási eljárás. Egy aknával négy fúrás után 500 méteres mélységben tárták fel a szenet egy méter átlagos vastagságban. Dőlésirányban 200 méteres területtel számolva a 0,1 km

2 alatt mintegy 1 millió q szén feltárását rögzítették. A Váci KT kutatásait kiterjesztette Kösd, Vác, Penc és Csővár térségére s mintegy 1 km

2 területen 10 millió q szenet remélve.

9 A bányatulajdonosaként 1914-ben a váci püspökség szerepelt, ami azt jelentette, hogy a VKT csak bérelte a területet. A cég igazgatósága a „Gálócsy és Bánó bánya, kohó és gépészmérnöki iroda" volt Budapesten. A telep 4 üzemi, 3 lakó és 1 irodaépületből állt. A bányaszállítást 1,4 km hosszú földalatti és 80 m hosszú felszíni lóüzemű, keskeny nyomtávú vasúttal végezték. A bányabeli sikló hossza 35 méter, a lejtősakna 35 méter, a függőleges akna 132 m mély volt. A bányatelephez tartozott egy felvonó, azaz vitla, két gőzkazán, egy 60 LE-s gőzgép, egy dinamó, egy szállítógép 40 LE-vel, egy sűrített levegővel működő szállítógép 10 LE-vel, valamint 40 csilléből álló szállítópark. A szellőztetést végző gép 15 LE-s Pelzer típusú volt. A szénbánya termelése évi 38000 q.

10 A termelésre vonatkozó adatok azonban ellentmondásosak. Vitális István, aki Alliquander adataira támaszkodott, 1911-1915 között összesen 76476 q termelést közölt a kosdi bányától.

11 Ezzel szemben az 1933-ban készült Róth-Vitális feljegyzés 1915. január l-ig öszszesen 76 486 q termelésről tud.

12 Megoszlása: 1912-ben 15 000,1913-ban 41 148, 1914-ben 20 338 mázsa. Az eltelt időszakban az érdeklődés mindinkább a kosdi szénbánya felé fordult. Több a földtani viszonyokat ismertető munka jelent meg: W. Petraschek 1906.,

13 Vadász Elemér 1913.,

14 Heinrich Taeger 1913.,

15 tollából. Vizer Vilmos 1914-ben a kosdi bányánál korlátozott számú üzemi személyzetről tudott, s ez a termelés 50%-os visszaesését eredményezte. Bejárása során szegényes szénelőfordulással találkozott, mely küzdelmes bányászatot eredményez még abban az esetben is, ha olyan nagyságú szénvagyont sikerülne megállapítani, mely a beruházásokat elbírná. A látottakra idézi Taeger gondolatait: „Ausserhalb diese Kohlenfelden von Kösd liegt das eocaene Braunkohlen-führende Niveau auf umbekannte und wohl nicht mehr abbanfaehiege Tiefen verworfen! "

16 A bányamunkások rétegződése 1914-ben a következő képet mutatja: adminisztratív tisztviselő 1, főaknász 1, gépész 1, fűtő 1, kovács 1, vájár 13, csillés 9, napszámos 2-3 fő. Összesen a bányamunkások száma: 29-30 fő. 1915. január 1. és 1917. június 1. között a széntermelés újból szünetelt, melynek oka a világháború volt. Pontosabban egy megjegyzésből következtethetünk arra, hogy a vállalat tulajdonosai francia nemzetiségűek voltak és így nem üzemeltethették bányájukat. 1917 második felében jelent meg Nádas vállalkozó s vette bérbe a bányát. A széntermelés 1918-1921 között emelkedést mutat. 1918ban 42 000, 1919-ben 80 000, 1920-ban 85 000, 1921-ben 87 000 mázsa. Összesen 294 000 mázsa. Alliquander Ödön adatai szerint 1918-1921 évben csak 252 900 q szenet termeltek Kosdon. 1922-től kezdve a termelés kétszeresére emelkedett s 77 000-237 000 q között mozgott. A francia bérlők is készítettek egy szakvéleményt Kosdról 1920-ban, mely valószínűleg újabb érdeklődésüket jelentette.

17 Vitális István 1923-ban a Naszály déli szélén remélte a további széntelepeket megtalálni. A fiatalabb üledékek sok helyen szép fénylő széntelepecskéket tartalmaztak, s ezek ismételt kutatásra serkentették a vállalkozókat. Talán ennek hatására kezdett kutatásokat a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Szendehely, Agárd, Felsőpetény, Nőtincs, Bánk, Rétság, Szátok, Berkenye, Nógrád községek határában. Szátok kis kutatóaknájában a bánk-romhányi agyagbánya telepében vékony 0,1-0,15 méter vastag széntelepeket találtak, amik azonban elégtelenek voltak az újabb kutatások megindulásához.

18 A váci társaság 1922-ben Váci Kőszénbánya Rt.-vé alakult Budapesten, 20 millió koronás alaptőkével. Igazgatósága: Giros Francis, de Grailly János, dr. Honauer István, dr. Jakabházy János, 195