Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
A bányanyitások menete 1. Szervezett kitermelés kutatással A fellelt szén feltárását sok érdek korlátozta az elmúlt századokban. Első lépésként a vállalkozónak meg kellett szereznie a földbirtokos előzetes beleegyezését, ami azt jelentette, hogy bérbe kellett vennie a szénjogot terrágium fizetése mellett, vagy jobb esetben örökáron megvásárolnia. A szénjogi szerződésben kötötték ki a 2-3 év kutatási időt. Rendszerint a szénlelőhely környékén ásással, gödrökből történő termelés, esetleg néhány méteres táróhajtás jöhetett számításba, mely a termelés mellett a kutatást is célozta. A termelés szakaszos volt, néha évekig szünetelt, csak igen csekély helyi igényt elégített ki. Egy-egy terület felkutatása még abban az esetben is, ha a mélyített fúrások eredményesek voltak, legfeljebb a felderítő kutatás fázisát érték csak el. A kutatás már azonban bányahatósági engedéllyel történt, amit a területileg illetékes (besztercebányai) bányakapitányság, majd Trianon után a salgótarjáni bányakapitányság állított ki. Ennek időtartama egy év volt, amelyet meg lehetett hosszabbítani. 2. Zártkutatmány Egy területre több kutatási jogot is engedélyeztek a kb. 425 m sugarú kör, a versenyt kizáró lehetőség, az un. zártkutatmány esetét kivéve. A zártkutatmány vagy más néven szabad kutatás, egy bizonyos kutatási térre jelentett kizárólagos jogot. Ezt akkor szerezhették meg, ha a kutatók a bányahatóságnak bejelentették azt az időpontot, melyen a kutatóvájást megkezdeni és a kutatási jelet felállítani szándékoztak. Attól az időponttól kezdve, amikor a bejelentés a bányahatósághoz beérkezett, a földbirtokos beleegyezésével, a kutató vagy kutatók a bejelentett területre kutatási jogot, azaz szabad kutatást nyertek. Az eredményes kutatást a bányanyitási kötelezettség követte. Ezért ismét a bányakapitánysághoz kellett fordulni, ez volt a kőszénkiaknázási jog vétele. Az első világháború előtti években a zártkutatmányért 8 korona illetéket (felügyeleti illeték) kellett fizetni. Az engedély alapján adott zártkutatmány egy 224 öl (424,8 m) sugarú kör volt. Kutatási engedély kérése a földbirtokos saját kutatására is kötelező, de a földtulajdonos esetében a bányahatóság jogköre korlátozott volt. A földbirtokosnak módjában állt a saját birtokán ásásra, a szén utáni kutatásra akár éveken át és csak megfelelő eredmény után terelte a hivatalos útra kérelmét. 3. Az adományozás Az adományozásnál a széntelepről már meghatározott ismeretekkel kellett rendelkeznie a kérelmezőnek. A bányatelek a föld felszínének és mélyének ásványi nyersanyag kitermelése céljából elhatárolt és a bányahatóság által megállapított része volt. A bányanyitás érdekében hivatalosan adományozott földterület legkisebb mennyisége a bányamérték. A magyar korona országaiban adományozott bányatelkek alakjai különfélék, ezért ezeknek könnyen áttekinthető módon való bemutatása a tanulmány tárgyának jobb megérthetőségét is szolgálja. A sík bányamértéket az 1854. évi általános bányatörvény alapján adományozták. Alakja egyenlő szögű hosszúkás négyszög (téglalap), területe 12 544 bécsi négyszögöl, azaz 45 116,4 m 2 . Az alakja annyiban volt meghatározva, amennyiben legrövidebb oldala 56 bécsi ölnél (106,2 m) kisebb, leghosszabb oldala pedig 224 bécsi ölnél (424,8 m) hosszabb nem lehetett. Mélysége függőlegesen végtelen. A szénnél két, egymást a leghosszabb oldalánál érintő bányamértékre, azaz egy kettős mértékre szólt az adományozás. Ha azonban a felnyitó pontnak olyan volt a fekvése, hogy abból több, még nem adományozott bányamértéket mérhettek ki, az adományozható tér négy kettős, azaz nyolc egyszerű bányamértékre emelkedett, ami egyenlő volt a bányatelekkei A bányatelek vagy vájnatelek azt a tért jelölte meg, 184
