Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
Külszíni szállítás A nógrádi barnakőszén-medence sajátos helyzetéből adódóan kiterjedt keskeny nyomtávú iparvasút-hálózattal rendelkezett. Sajátossága volt, hogy a szén- és anyagszállításon kívül a bányatelepek ellátásában és személyszállításban is igénybe vették. A külszíni szállítás fejlődése 1871-72-ben indult meg, amikor 8 km-es keskeny nyomtávú vasút megépült Salgótarján-Zagyva között. Ezen 2 db 45 HP-s gőzmozdony közlekedett. 1893-ban Zagyvarakodó és Inászó között kettős vágányra építették át a vasutat. Amikor 1867-ben megnyílt a Pest-Salgótarján közötti vasútvonal, megváltozott a bányáktól való szénszállítás rendszere is. A keskeny nyomtávú vasutakat az 1868-tól MÁV vasútvonalak mellé épített rakodókhoz vezették. A keskeny nyomtávú vasutak hosszának növelésével hidakat, alagutakat kellett építeni, ugyanekkor a rakodókhoz iparvágányok, rendező pályaudvarok létesítését is meg kellett valósítani. 1870-ben Új-akna, Emma-akna területéhez 1,3 km-es normál nyomtávú vasútvonal és 6 km-es keskeny nyomtávú vasút épült ki. Ezzel a megoldással a kitermelt szenet egyenesen a vagonokba lehetett dönteni. A rakodót a mai Forgách utcai általános iskola helyén építették fel, 4-5 vagont tudtak egyszerre kezelni. 1871-ben a Salgótarján-Zagyva közötti keskeny nyomtávú vasút épült ki 8 km-es hosszúságban. Ide kapcsolták be az inászói bányák termelését. Kezdetben a zagyvái rakodóra 2 db 45 LE-s gőzmozdony vontatta a csilléket. A salgótarjáni József-akna szenét 780 méter hosszú alagúton továbbították a József-rakodóra 1871-ig, a MÁV vasút végállomására. A szomszédos Károly-akna szene egy 400 méter hosszú láncpálya után került le József-aknához, majd innen az alagúton át a rakodóhoz. Pálfalván 1870-ben az Antal-aknához vezetett keskeny nyomtávú vasút a pálfalvai rakodótól. A szénszállítást lóvontatással oldották meg. Hasonlóan lovakkal szállították az alsópálfalvai tárók szenét is a pálfalvai kis segédrakodóra. Etesen, a táróbányászat idején FelsőÖregetesről keskeny nyomtávú vasút vezetett Alsó-Öregetesre 2 km hosszan. Itt is lóvontatású csillékben szállították a szenet. Egy fából készült buktatón át jutott a szén a kocsikba, majd tengelyen - lovaskocsikkal - a fogyasztókhoz szállították. A szekereken történő szénszállítás akkor szűnt meg, amikor a Felső-Öregetes bányától alagutat fúrtak a Szánas-völgy irányába. Itt már gőzmozdonyos szállítás volt a pálfalvai rakodóra. A kisterenyei és mizserfai bányakerületben is kiépültek a keskeny nyomtávú vasutak. János-akna szene, József-akna szene lovakkal vontatva jutott a rakodókra. Mátranovákon 1907-1921 között szintén lóvontatású csillevonatok jártak a rakodó és a bányák között, a szénosztályozás nélkül került vagonokba. Kazáron 5 km-es iparvágány szolgálta a szénszállítást. Inászó bányatelepen 1882-ben 14 mozdonyos fűtőház épült a megnövekedett szállítási feladatok zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. 23 Az első villamos bányavasút Magyarországon a Mizserfa-csibaji vasútvonalon épült ki 1892-ben. A Ganz és Társa cég által létesített vasútvonal hossza 2 km, a vágányszélessége 620 mm volt. Jánosaknát kötötte össze 26,5 %o-es eséssel a mizserfai rakodóval. A vasút üzemét egy 2 tonna súlyú és 6 LE-s kis villamos mozdony bonyolította le, melynek szélessége 1050 mm, magassága 1400 mm volt, mivel a vasúti pálya két tárón is keresztülhaladt (pontosabban alagútról volt szó). A szállításra 1,2 tonnás csilléket használtak, amiből a mozdony 18-20 csillét vontathatott. Kettős földfeletti vezetéket használtak, mely a tárnában 1700 mm, a szabadban 3000 mm-es magasságban húzódott. Az üzemfeszültség 330 Volt. A dinamót 49 LE-s gőzgép hajtotta meg. Az ÉKI Rt. által üzembe állított berendezés a vasúton kívül egy 1000 literes szivattyút, egy 2500 mm-es fúrógépet is működtetett. A Technológiai Lapok 1896-ban ismertette a Ganz és Társa Rt. újabb vasútvillamosítási munkáját Nógrád megyében. A pálfalva-etesi elektromos szénszállító vasutat az SKB Rt. rendelte meg, hogy az újonnan feltárt bányaterületén a szánszállítás új módját bevezesse. A megindult építkezés során 6 km-es vasutat fektettek le, mely az etesi aknától a régi rakodóhoz, a rövid elágazó része a pálfalvai akna első rakodójához vezetett. A vasútvonal 2 km-es szakasza alagútban haladt, legnagyobb emelkedése 12 %o. A tervek szerint úgy bővítik ki a bányavasutat, hogy a salgótarjáni teleppel kösse össze. A létesített vasútvonal 3,3 km hosszú és részben alagútban, részben külszínen vezet, 5 %-os emelkedéssel. Az egyenáram üzemfeszültsége 500 Volt, az áramvezeték földfeletti, a viszszavezetésre a pálya sínéit használták. Az áramfejlesztő telepet a pálya középső szakaszán építik fel, 154