Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)
szenet. (1 kosár = 160 bécsi font = 89,6 kg.) Alkalmazták még az apró szemű szén kirostálására is, amit visszalapátoltak a fejtésbe. Kóc (Werg): A környékbeli parasztok adták el a bányának tömítési célból, majd gépalkatrészek törlésére. A 19. század végén kb. évente 50 q-t használtak fel. Nyírfaseprő: az elővájás (Vorbau), illetve a vájás (Abbau) és rakodótisztításra használták. Kettős kézi fúrógép. Egyszerű kézi fúrógép. Kézi réselőgép (Handschramm maschine): 1878-ban rendelték a Reska cégtől. Légsűrítő: Fejtőkalapácsok működtetéséhez Faber Hugó bécsi cégtől. Sziklafúró: A prágai Reska utódja 1879-ben szállította. 790 mm nyomtávú sínen 1800 mm magas. Két fúró 250 mm-es lyukat fúrt 3000 mm hosszú vágathajtó kocsiállványon. Használtak még 180 mm és 60 mm átmérőjű fúrókat is. A bányák felszereléséhez tartozott a lőszerláda is, amelyben a robbantás eszközeit tárolták lent a bányában. A munkahelyhez közel, a vágat oldalában volt elhelyezve a lakattal záródó szerszámosláda is. A bányamunkások a múlt század végén és a 20. század elején az elővájásokban robbantóanyagul a II. sz. dynamitot használták. A fejtési pasztában lőport vagy petralitet ( 1882-től) alkalmaztak. A lőporból 30 mm vastag hengereket készítettek, tengelyébe gyújtózsinórt húztak és úgy helyezték a fúrólyukba. Gyutacsot ebben az esetben nem használtak. A dinamitot fagyott állapotban is kiadták, amit a bányász melegített fel gyakran a csizmaszárba dugva. Robbantásához a gyengébb 1. vagy 2. sz. gyutacsot használták. A későbbiekben előfordult robbantószerként: a dynammont, wetterdynammont. 1923-tól apaxit, 1926-tól nitrocertusit. A paxit az első világháború kitörésekor hadianyagként lefoglalt nitroglicerin alapanyagú robbantóanyagokat váltotta fel, nehezen honosodott meg, később azonban teljesen kiszorította a dinamitot és a lőport. Érdemes megemlíteni, hogy a munkásoknak kellett megvenniük a dinamitot, ezért gyakran tiltakoztak azok minősége ellen. 1885-ben a vállalat az Arlberg Dynamit AG. termékét szorgalmazta, azonban a bányamunkások tiltakoztak gyenge minősége miatt. Miután visszatértek a Nobel-féle dinamithoz, a vállalat minden csomaghoz 2 töltény (Patronen) arlbergit tett. 1888-tól rövid ideig kísérleteztek a „meganit"-tal is, eredménytelenül. A bányabeli robbantóanyag felhasználás 1924-ig emelkedő tendenciát mutat, mert a vállalatok kedvezményesen számították fel a bányamunkásoknak. 1924-től ismét visszatértek a készpénzfizetésre, a robbantószerekre adott kedvezményeket megszüntették, így a bányamunkások is takarékosan bántak a robbantóanyagokkal. A nagybátonyi területen az 1920-as években folyékony levegőt használtak átmenetileg robbantásra. Az „űrlövéssel" történő robbantás és a kombinált fojtás általános volt a szénmedence területén, sőt kísérleteztek sorelcement betondugókkal is. A vízzel való fojtás is ismert volt az I. világháború idején. Robbantóanyag-feihasználás 1000 q1000 q1000 qÉv összes q raesik kg év összes q ra esik kg év összes q ra esik kg 1913 677 5.99 1924 651 8.49 1935 484 5.16 1914 642 6.50 1925 624 6.48 1936 530 5.28 1915 832 7.52 1926 558 5.88 1937 637 5.85 1916 678 5.60 1927 675 6.58 1938 636 5.94 1917 695 6.29 1928 599 5.78 1939 762 6.16 1918 650 6.62 1929 681 6.17 1940 940 6.82 1919 712 10.29 1930 628 6.15 1941 1186 7.27 1920 680 7.47 1931 553 5.43 1942 1300 7.30 1921 737 7.02 1932 592 6.08 1943 1000 7.20 1922 669 7.13 1933 532 5.42 1944 576 7.00 1923 854 8.94 1934 572 5.73 (Dzsida József. 1944. 118-119. o.) 139
