Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

Az új gyártmányokból: bányacsillék, 5 tonnás szénszállító kocsik, villamos mozdonyok, turbina szivattyúk, új mélyfúró berendezések nyersolaj motorral, Craellius fúrógépek, vasszerkezetek, osztályozó szerelések, világítási és egyéb transzformátorok. Üveggyári hűtőkemencék, szívóhuzamú ventilátorok, szénőrlő gyűrűk. Az üzemrészekben a következő szakmákat találhatjuk: kovács, géplakatos, autogén és villamos hegesztő, vasesztergályos, marós, gyalus, bádogos, vízvezeték szerelő, vas- és bronzöntő, bútor és épületasztalos, ács, bognár, szíjgyártó, villanyszerelő, motor és transzformátor tekercselő. A gépeket - mechanikai és villamos gépeket karbantartó üzemrész vezetősége kis létszámú volt az 500 főnyi személyzethez és a havonta 300-500, sőt 700 munkamegrendeléshez képest. A gép- és villamosműhely üzemvezető mérnökének munkatársai: Michalik Ferenc segédtiszt, művezető, a villamosműhely vezetője. Fenyvesi József gépésztechnikus, a gép-műhely főművezetője, Sümegi Géza a zagyvarakodó műhelyrészleg vezetője, Répás István géplakatos, az üzemrész bér, anyag-, műhelyszámla ügyeinek vezetője, Lonsták Vilmos segédművezető, a szerszámraktár vezetője. A központi műhely szervezete kezdetben három osztályból - gépműhely, villamos javító műhely, és távvezeték szerelő és karbantartó csoportból - állt. Később a villamosműhelyt a gépműhelyhez kapcsolták, melyet Sinkovics János vezetett. A távvezeték hálózat karbantartását Bauer Géza bányamérnök irányította. A műhely létszáma létesítésekor 168 fő volt, 1943-ban 355 munkást foglalkoztatott. Ebből 239 iparos (76 lakatos, 61 kovács, 32 villanyszerelő, 19 esztergályos, 11 ács, 12 asztalos, 28 egyéb kézműves) volt.

9 6.6. Az erdészet A bányaüzemek bányafa- és tűzifaellátásnak biztosítása érdekében erdőterületeket vásároltak a vállalatok. A SKB Rt. járt ebben is az élen, 1871-től Salgótarján környékén szerzett erdőbirtokokat. A bányászati joggal együtt olyan területek kerültek birtokukba, amelyeken mezőgazdasági művelés és erdőgazdálkodás folyt. A területek jelentékeny részén az erózió jelentős pusztítást végzett, amin erdősítéssel igyekeztek úrrá lenni. Az SKB Rt. így lett mezőgazdasággal foglalkozó kisebb uradalom, és egy nagyobb kiterjedésű és jelentőségű erdőgazdaság tulajdonosa. Különösen az erdőgazdaság volt jelentős, ahol tűzifa és bányafa termelés folyt, elletve nagyszabású erdősítést hajtottak végre a telepítések során. A Zsil-völgyi bányászat megindulása után Kudsiron (Hunyad megye) szerzett további erdőterületeket. Az államosítás idejére 3300 kh erdőbirtokkal rendelkezett a vállalat, melyből évente 8000 m

3 fát nyertek. Ennek a mennyiségnek az 1/4-e a bányafa. A bányatársulat tulajdonát képező erdőkben a vízmosásos területeket Kuncze Károly főerdész (1875-1911 között szolgált a társulatnál) kezdte meg szakszerűen erdősíteni. A rónai erdőrészen akáccal, erdei fenyővel, vörös- és fekete fenyővel 1877-78-ban ültette be a Budavölgyben előforduló cseres sarjerdőket, melyekben bükk, nyír, nyár, gyertyán és tölgy is előfordult. Az inászói erdőrészekben 1876-77-ben kezdte el a kopár területek és vízmosásos területek fásítását. Itt szintén erdei fenyőt, akácot, szórványosan - úgy látszik készletezés céljából - simafenyőt, lucfenyőt (Rudolfi-telep), feketefenyőt és vörösfenyőt ültettetett. Ezek az erdőkultúrák kiegészítették a jobb erdőterületen már díszlő cserje sarjerdőket. A nógrádi szénmedence bölcsőjének, az inászói üzemnek megszűnésekor az ottani remek fekvésű népes bányatelepet 1909-1911 között lebontották és a telep helyét valamint a telep mellett elterülő burgonyaföldeket az 1912-1913-as években a társulat saját csemetekertjében nevelt akácokkal ültették be. Mára szép erdőrész díszlik az egykor virágzó bányatelep és azt övező szántóföldek helyén. Az erdősítésben úttörő munkát végző Kuncze Károly főerdész (aki a zagyvái gyümölcsöst főleg almafákkal bővítette) 1911-ben távozott, utódja Fábry Alajos erdőmérnök, társulati igazgató lett. A kitermelt erdőrészeket az említett fenyőféléken kívül kőris, juhar, hárs csemetékkel ültette be. Fábry 1926-ban nyugdíjba vonult, utódja Dufek Pál erdőmérnök, aki az ÉKI Rt. fúziója óta az egyesült társulati erdők vezetője volt. Dufek különösen a tölgyeseket telepítette előszeretettel. 135