Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

sekből kettéosztunk egy-egy segédosztóval, s így 16 méteres szeleteket kapunk. Az osztóközléket egy-egy csapattal telepítjük meg úgy, hogy a siklófej felé eső csapatok fejtési pasztája fokozatosan 4-5 m-t hátramarad. Minden csapat két oldalra szélesít úgy, hogy a fejtési szélesség csapatonként 16 m-t tesz ki. Az így nyert fejtési űrt a vágat kivágásából, továbbá a fedüszedésböl nyert anyaggal töltjük ki. Az osztók mindkét oldalát egy-egy méter széles szárazfallal védjük. A fejtési pasztát az egyik oldalról mindig az előző csapat tömedéke vezeti, míg a másik oldalon a szénfal, illetve a következő munkahelyhez vezető légkanális határolja. Az egyes munkahelyeket összekötő mintegy 1 m

2 szelvényű légkanális szolgál az első munkahelyre vezető friss levegő tovavezetésére, amely (...) végigvonul az összes munkahelyeken és a légközlében távozik. A munkahelyek kiácsolása mindig kéttámfás (ajtókeret) kiácsolattal történik, amelyek lehetőleg afőte váladéklapjaira merőlegesen vannak felállítva. A fejtési tömedék vége a munkahely szénfalát cca 2 m-rel követi úgy, hogy csak annyi szabad űr van a vájárok háta mögött, amennyit a munka akadálytalan végzése megkövetel. " Az így telepített fejtésekkel elérték azt, hogy nagy, tetszőleges szélességre felvehető támadófelületre a teljes biztonság mellett, a siklószállítás határáig a csapatokat összpontosíthatják: így az urasági személyzet jobb kihasználást nyert, a felügyelet egyszerűbb és hathatósabb lett, és az egyszerre fenntartandó vágatokat redukálhatták. A fejtéseket minden veszély nélkül telepítették úgy is, hogy az egyes munkahelyek teljesen egy vonalba kerültek. így tetszőleges szélességű pasztát nyerhettek, amelynek nagysága az egyes munkahelyek 16 m szélességű fejtéseiből összegződött. A fejtési pasztákba már így rázócsúszdát szerelhettek, amely hivatva volt a vájárok produktív munkateljesítményét növelni. A lapátolásra fordított munka így erősen csökkent, a lapátolásból eredő szénaprózódás és szennyeződés elmaradt. Csúszda vagy egyéb mechanikai szállítás esetében az egyes közbenső osztók csak mint tömedékvágatok szerepeltek és arra szolgáltak, hogy az egyes munkahelyek gyorsan és kényelmesen megközelíthetők legyenek. Elegendő tömedékanyag esetén az egyes tömedékosztók el is maradtak, s így a vágathosszra eső termelési mennyiség megnőtt, a termelési költség pedig csökkent. A széles frontfejtésnél bevezetett rázócsúszdáról a bányászok így emlékeznek vissza: „Mikor egyegy munkahelyre bevezették a csúszdát én is oda jelentkeztem. Persze az első csúszda olyan volt, mint valami nagy teknő. Belelapátoltuk a szenet és beültünk a csúszdába és úgy toltuk a szenet benne a lábunkkal. Volt ebből a lutniból 15-20 db is összetolva. Ahol én dolgoztam 230 m hosszúra raktuk össze a lutnikat. Mi csak úgy neveztük, hogy a „seggcsúszda", mivel ülve dolgoztunk benne. Olyan is volt, hogy a lutniba is folyt a víz, sáros volt a szén. Tönkre ment hamar a bakancs meg a ruha. Olyanok voltunk sokszor mint a disznók, amikor kijönnek a pocsolyából, sárosak, vizesek. így mentünk haza is. " Később a rázócsúszdákat gépi erővel működtették. A belapátolt szenet a csúszda önműködően szállította az üres csillékbe, amit a lejtősaknából végleten kötélen húzattak ki a napvilágra. A csúszdaelemek, tekintettel a szűk fejtőhelyre, igen könnyűek és lehetőleg rövid, 1,5-2 méter hosszúak lehettek. Krupár Géza végül így foglalta össze az új eljárás lényegét:

5 , A fejtés előnyéül szolgál: a széles támadófelület, az egyenes frontban szükség esetén mozgó réselőgép alkalmazásának lehetősége, a gyorsabb előhaladás már említett előnyei, de főképpen a szállítás koncentrálása és egyszerűsítése által a vájárteljesítmény növelése, a közbenső vágatok fenntartásának az elmaradása. Afőtenyomás teljes mértékben hasznosítható minden veszély nélkül, hiszen a tömedékvágatok nyomon követik a fejtést, s így a fejtési front nem egyéb mint egy folytonos oldalra mozgó vágat. A csúszdafejtés hátrányai csupán a költséges és nagyobb beruházás, továbbá a gépberendezés üzemzavarai lehetnek. " A Salgótarjáni M. Юг. Bányakapitányság engedélyezési iratai között megtalálható a mizserfai Ferenc lejtősakna frontfejtési engedély kérése. A lejtősakna 60 vagonos termelésével a vállalat „egyik legkomolyabb egyben a legkedvezőbb kerüköltségű lett" - írta visszaemlékezésében Frank Lajos bányamérnök. Az engedély alapján 1934 november havában a frontfejtésre alkalmasnak látszó pillér részeken az eddigi fejtésmód mellett a csapás irányban haladó frontfejtést is bevezették. A fejtésre való előkészítés ugyanaz, mint az eddigi fejtésmódnál a siklóból a fejtési határ felé osztóvágatokat hajtanak ki a viszonyok szerint változó 25-40 m-es közökben. A fejtés a határtól a sikló felé halad, még pedig úgy, hogy a két osztóvágat közötti pillérmagasság adja a csapásirányban a 123