Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000)

3. Bányahigiénia A barnakőszén bányák higiénia kérdéséről kevés adatunk van a korai időszakból. Gerber Frigyes 1897-ben a bányászok között előforduló balesetek és megbetegedések nagy számára hívta fel az OMBKE Salgótarjáni Osztályának figyelmét felolvasásában. A bányaegészségügy azonban még az 1930-as években is sok kívánnivalót hagyott maga után. Az egészségügyi természeti felszerelések nagyon kezdetlegesek voltak, funkcionális feladataiknak nem feleltek meg. A földalatti munkások ivóvízzel való ellátását mindig a helyi adottságok alapján oldották meg. Ahol a bányabeli forrásvizek ivóvíz céljára alkalmasak voltak, ott éltek is ezzel a lehetőséggel. Ahol ilyen módon nem tudták biztosítani az ivóvizet, ott a külszínről vizes hordókban, bádoggal kibélelt lajtokban szállították be a vizet a bányába. Nagyon sok helyen maguk a dolgozók saját vizes vödrükben, zománcos kannákban vitték be egyenes a külszínről a munkahelyükre. Saját kulaccsal, főleg katonai kulaccsal akkoriban még kevesen rendelkeztek. Lajos-táró, Kányás oldali lejtősakna beszálló munkáscsapata „pléhvederben" vitte be a vizet. A Korpás oldali dűlőben fakadó forrásvizet használták ivásra, mert a bányabeli víz nem volt erre alkalmas. A VI-VII-VIII. Lajos-lejtősakna munkásai szintén a külszínről, vödörben vitték be a vizet a munkahelyre. A Szőrösi-ereszkében a székvölgyi út melletti gémeskút vizét használták ivásra. Rónabányán telepi ivóvizet használtak a magukkal vitt edényekből. A Paptagi-lejtősaknában egy talpkocsira szerelt, fából készült és horganylemezzel bélelt 800 literes lajtot használtak ivóvíz tárolására. Ugyancsak a lejtősaknában a II. szinten kihajtott II. sz. légaknában forrásból nyert vizet itták a bányászok. A Frigyes-lejtősaknában 200 m-nél a homokkőből csorgó vizet bádoglapokkal fogták fel 2 faládában. A csapatok onnan „rocskával" vitték a munkahelyre az ivóvizet. Ságújfalun 500 literes vas lajtos kocsit toltak be a bányába, amelyet forrásvízzel töltöttek fel. Az / Amália-lejtősakna zatkoi légaknájából forrásvizet csövön vezették be, s a légakna alatt „rocskában" vették fel. A

II Amália-lejtősakna bányamunkásai a lejtősakna aljában lévő fúrólyukból nyerték a vizet, amelyet „rocskával" vittek a munkahelyre. Kotyházán a Papvölgyi-lejtősakna végén egy vetőből csurgott a víz, a csapatok ezt szállították vederben, de a kotyházi kútból 700 literes vaslajttal vették a vizet, s vitték a bányába. Bárnavölgyön a főtéből kapott forrásvizet vederben szállították a munkahelyre. Kazáron a Gergelylejtősaknában kívülről, egy fúrólyukon keresztül jutott le az ivóvíz. Gergely-táró, illetve a III. és IV. lejtősaknában kútból nyerték a vizet és hozták magukkal. Kisterenyén minden bányában kellő menynyiségben állt rendelkezésre az ivóvíz, melyet elzárt vályúkban fogták fel és csapokkal adagolták. Nemti Ilona-bányán forrásvizet használtak ivásra. Rau-aknában hordókban vitték a munkahelyre a vizet, a csapatok rocskákba eresztették. Jenő-aknán egyes csapatok kulacsokban, rocskákban vitték le magukkal a vizet. Szánasaknánál lajttal szállították a bányába az ivóvizet. A Belteleki-lejtősakna munkásai a bányabeli fakadó vizet itták. János-aknán saját edényekben vitték az ivóvizet, Gyula-aknában a forrásvizet bádoggal bevont famedencében fogták fel. Ferenc-lejtősaknán az 500. méterben felfogott vizet itták. A földalatti munkások természeti szükségleteinek ellátására rendelkezésre álltak „gyári bányai klozetok" és házilag készített „latrinák", azonban ezeket a munkások csak ritkán használták. Többnyire erre a célra a kihúzó légáramban voltak félreeső helyek kijelölve. Lajos-tárónál, Lajos-lejtősaknánál és a Szőrösi-ereszkénél házilag gyártott hordozható bányaklozet volt, amit régi osztóban, kihúzó légáramlatokban helyeztek el. A Paptagi-lejtősaknában 2 db klozet felére vágott olajos fahordóból készült fedővel. Kéthetente tisztították. Forgách-lejtősaknában e célra kihajtott vágatban 3 db gyári, vaslemezes, fedővel ellátott bányaklozetet használtak. Ságújfalu, Zagyvapálfalva, Etes, Kotyháza bányáiban a természeti szükségleteiket a bányák nagy kiterjedése miatt központi klozet felállításával nem lehetett megoldani. Ezért kihúzó vágatokban, elhagyott feltörésekben, munkahely szélesítésében végezték el szükségleteiket a bányamunkások. Tömedékkel takarták le, az urasági személyzet a palával teli csillékre végezte szükségét, ami felszínre került. Bárnavölgyön sem volt külön latrina, légáttörések osztóit vették igénybe, hetente homokkal takarták be. Kazáron vaslemezből készült „For112