Dr. Hír János: Évmilliók üzenete Nógrádban (Salgótarján, 2000)

Az eggenburgi korszak szárazulatán képződött az az ipolytarnóci lábnyomos homokkő is, mely az akkori élővilág egyedülálló dokumentuma. A ma már védőcsarnokkal óvott területen összesen 1298 egyedileg megkülönböztethető lábnyom található. Ezek döntő többsége orrszarvúaktól származik, de felismerhetők párosujjú patások, ragadozók és madarak nyomai is. A lábnyomos homokkőfelszint hirtelen vulkánkitörés forró poranyaga ("alsó riolittufa =Gyulakeszi Riolittufa) konzerválta. A lábnyomokat Böck Hugó és Tuzson János fedezték fel 1900 -ban, melyeket azután hazai és külföldi tudósok több nemzedéke is tanulmányozott. Közülük Tasnádi Kubacska András végzett több éven keresztül feltárómunkát. The famous footprint sandstone at Ipolytarnóc, which is a unique document of the Miocene life originated on the dry land of the Eggenburgian age. In the footprint area (today protected by a hall) there are 1298 individual footprints. The majority of them are from rhinos, but footprints of artiodactyla, Carnivora and birds are found as well. The footprint surface was conservated by the hot tuff ("Lower Rhyolitic Tuff "= Gyulakeszi Rhyolitic Tuff) of an abrupt volcanic eruption. The footprints were discovered by Hugó Böck and János Tuzson in 1900 and were studied by generations of Hungarian and foreign scientists. On of them, András Tasnádi «Kubac ska carried out excavations for a long time here. Der berühmte Sandstein mit dem Fußabdruck in Ipolytarnóc ist ein einmaliges Zeugnis des damaligen Miozänlebens, das im trockenen Land des Eggenburger Alters gebildet wurde. In dem Fußabdruckgebiet (heute ist es von einer Halle geschützt) können 1298 individuelle Fußabdrücke gesehen werden. Die überwiegende Mehrheit dieser Fußabdrücke stammt von Rhinozerossen aber man kann auch die Fährten von Paarhufern, Raubtieren und Vögeln erkennen. Die Sandsteinoberfläche wurde von dem heißen Staubmaterial des Vulkanausbrüches ("unterer Rhyolittuff = Gyulakeszi Rhyolittuff) konserviert. Die Fußabdrücke wurden von Hugó Böck und János Tuzson im Jahre 1900 entdeckt. Sie wurden dann auch von mehreren inländischen und ausländischen Wissenschaftlern studiert. Unter ihnen hat Tasnádi Kubacska András mehrere Jahre lang Freilegungen gemacht. C'est également sur le continent de la période "Eggenburgien" que le Grès d'Ipolytarnóc contenant des empreintes se forme en nous donnant un unique document sur la faune de l'époque. Aujourd' hui, les quelques 1298 empreintes que nous distinguons sont déjà protégées par un hangar. La majorité de ces empreintes est due aux rhinocéros, mais il est possible de reconnaître les empreintes des Artiodactyla, des prédateurs aussi bien que celles des oiseaux. La surface de grès avec les empreintes était conservée grâce à une soudaine éruption volcanique produisant du tuf chaud (Tuf de riolite dit "inférieur": Tuf de Riolite de Gyulakeszi). Les empreintes ont été retrouvées par Hugó Böck et János Tuzson en 1900, et des générations de savants hongrois et étrangers les ont étudiées. Parmi eux, c'était András Tasnádi Kubacska qui a mené des fouilles pendant des années.