Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

és a készítés évszámával, mint a történelmi idő megjelenítését tekinthetjük, a további négy kazetta pedig az idő éves ciklusát jelezheti. A négy képmező többé-kevésbé megfeleltethető az esztendő négy évszakának. A fogórésztől jobbra az első mezőben dudamuzsikára táncoló pár a tavaszi örömre, a húsvéti „báld"-ra emlékeztet, amint a 20. századig jobbára csupán néhány ünnepi alkalom adott lehetőséget a mulatságra. A fogórésszel szemközti mező uralkodik a csanak palástján, a legnagyobb felületet foglalva el. A képmező egészét kitöltő, terebélyes, szinte égig érő tölgyfa képe jelenik meg. Napos (jobb) oldalán a szellem, a lélek szimbolikus állata a szarvas vagy őz, a holdas (bal) oldalon a földes, alsó közeg képviselője, a disznó. A következő kazettában a vadászjelenet az őszi betakarításra utalhat, amint egy férfi elejtett nyulat hoz. Az utolsó képmezőben a szögre akasztott puska és a pipázgató kondás a téli pihenést szemléltetheti (29. kép). Az 1892-ben készített kanáltartó technikailag is összetett alkotás, hiszen vésett, áttört és domború faragást egyaránt tartalmaz a festés mellett, és nincs ez másként kulturális, szellemi-lelki értelemben sem. Teljes értékű használati tárgy, ahol a ládika rész mellett az előlap fölső sávjában lyuksor szolgált evőeszközök tárolására. Előlapján az alsó és felső virágos sorminta közötti mező közepén virágoktól övezett magyar címer hangsúlyozódik, a virágtövek színezése pedig a nemzeti trikolórt jeleníti meg. A szélső oszlopok csúcsain látható kereszt-ábrázol ás ok a keresztény és nemzeti eszme egységét, egymásra épülését szemlélteti a pásztor kultúrában (43. kép). A negyvenötven évvel később faragott dísztárgyak önmagukban is jelzik a használati funkció leépülését, átalakulását. A felhasznált motívumok: Hold és a Nap, országcímer vagy az állat- és növényábrázolások a klasszikus pásztorfaragások örökségét jelenítik meg, de emblematikus kialakításuk, kevéssé igényes megkomponálásuk és megformálásuk már a tájoltság és igényesség vesztést tükrözik, az ábrázolások megkomponálása már nem igazodik színvonalasan a tárgyi adottságokhoz. 60. kép. Fakanál, nyelén az Oltáriszentség képével, 1939 (kat. 41.)