Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

a díszítő funkció érvényesülése kedvéért párosával, szimmetrikusan elhelyezhető tárgyakat. Lakásdísszé vált a korábbi női munkaeszköz, az eredetileg a kilúgozott vászon folyóvízben, mosószéken való sulykolására szolgáló suk, amiből Gyurkó egyforma méretben készített kettőt, tulipános, madaras ágakkal és magyar címeres motívumokkal (kat. 21, 23; 67. kép). Két, szilvafából faragott, ólomöntéssel díszített kecskefej formájú dudafeje ugyancsak nem a régi hangszer részeként készült, hanem falra akasztható dísztárgyként (kat. 27, 28; 68. kép). Megbomlott a korai tárgyakon megfigyelhető harmónia, a használati és a - még jobbára szimbolikus, sőt mágikus jellegű - díszítő funkció egymást kiegészítő, egymással összefonódó egysége. Az új stílusú dísztárgyakon is megjelennek klasszikus motívumok, mint a Nap, Hold, csillag, kozmikus jelek, de a használati funkció és az ábrázolás szerkezetének, formájának, jelentésének organikus összetettsége, egysége és egyensúlya már nagyrészt bomlófélben van. Példa erre az 1898-ban faragott ivócsanak vagy az 1892-ből való színezett kanalas és az 1940-1950-es években készült dísztárgyak összevetése. A csanak és a kanalas valódi használati eszköz volt, amint azt a kopáshelyek és a használat során keletkezett hiányok egyértelműen mutatják. Az ivóedény megformáltsága még összefüggést mutat, utal az ivás létfontosságú jelentőségére, s azt kiemeli szimpla biológiai jelentésrétegéből. Öblös részének teteje kör alakú, és ennek a teljes aljazatot lefedő rozetta, forgó Nap ad nyomatékot. E jelentés hangsúlyozására a domborvésett rozetta közepén sugárzó napkorong emelkedik ki, s benne még egy vésett Nap, vagy napvirág. Az életadó Nap, a fény a tárgyban egybe fonódik az éltető, tisztító vízzel, melynek merítésére a csanak szolgált. Az aljat borító pörgő Nap, mintha a csanak palástjának ábrázolására is kihatna, mert a felirati mezőn kívüli négyes osztás mintegy a négy évszakra, a Nap éves körére emlékeztet. Ezek a vésett vonalsorral és ékrovással elkülönített kazetták összességükben olyan klasszikus kompozíciós hatást keltenek, amelyek méltán helyezhetők az egykor Nógrádban is oly gyakori templomi kazettás mennyezetek művészeti szintjére. A felirati kazetta is ilyen művészi térkitöltésű és megkomponáltságú. E mezőt az alkotó monogramjával