Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

52. kép. Hazafias feliratú táblakép, 1942 (kat. 55.) kereszt, kétoldalt gyertyával, kehely és kettős keresztes tartóba foglalt Oltáriszentség (kat. 56; 58. kép). Egy díszfokos ovális keresztmetszetű nyelének egyik oldalát domborúan faragott tölgyfaág, tulipánok és cserepes virágok töltik be, másik felén viszont a vésett képek a katolikus vallás jelképeit, motívumait ábrázolják. Egymás alatt, külön mezőkben talapzatos háromkaréjos kereszt, Oltáriszentség napsugaras tartóban, kehely, ostyát magasba emelő szívvel jelölt alak (Jézus Szíve?), a keresztre feszített Jézus, ismét kehely kereszttel, nagyméretű rózsa-füzért tartó alak, majd cserepes tulipán (kat. 64; 59. kép). Az Oltáriszentség képe szerepel domború faragással egy 1939-ben Nógrádmegyerben készített juharfa fakanálon is. A kanalat Gyurkó Szladovnyik Jánosnénak ajándékozta, aki az 197()-es években még Patvarcon (Nógrád m.) őrizte. A konyhaasztal fiókjában tartották, de étkezésre sohasem használták (kat. 41; 60. kép). Gyurkó Pál a pásztorélet tárgyi világától elütő, inkább a paraszti vallásosság tárgykörébe tartozó darabokat is készített. 1937-ben áttört technikával faragott például egy Kálvária jelenetet, melyen középen kereszten függ Krisztus, felette a szokásos INRI felirat, és a kép két sarkánál egy-egy csillag jelképezi a mennyboltot. A feszület mellett két térdeplő alak imádkozik, derekukon rózsafüzér van (kat. 31; 61. kép). Hasonló kompozíciójú, de nem áttört technikával, hanem domború faragással kialakított kis vadgesztenyefaoltár középpontjában a keresztet és a mellette térdeplő két imádkozó alakot barokkos cirádák veszik körül. Alattuk egy-egy gyertya áll a sugárzó Nap formájú Oltáriszentség körül. A lépcsőzetes talapzaton a két-két faragott gyertya kelyhet fog közre (kat. 46; 62. kép). Megkapó ábrázolású az az al mafából faragott,,Fájdalmas Mária", mely aSasvári-pietakegyszobortípusáramegy vissza, s amely a katolikus parasztság körében a 19. és a 20. század első felében egyre inkább elterjedt. A talapzaton ülő Mária ölében tartja a halott Jézust. A szobron véséssel jelzettek a ruharedők és az egyszerű arcvonások is (kat. 35; 63. kép). Almafából készült az a „Jézus szíve" szobor is, melyet a hatvani házban kis asztalon tartottGyurkó.AMária-szoborhozhasonlótalapzaton álló, tömbszerűen kifaragott Jézus, két, cserépből felnövő virág között, egyik kezével a kereszttel egybefonódó lángoló szívére mutat, másik felemelt kezének három ujjával a Szentháromságra utal. Az ábrázolásban az egyszerű, elementáris hit és a népszerű olajnyomatú szentképek világa is megjelenik. Krisztus szeme, szemöldöke, haja, bajusza és szakálla fekete festéssel hangsúlyozott (kat. 36; 64. kép). Karácsonyi és mindenszentekkori gyertyagyújtáshoz használták azt a zöld-szilvafából fűrésszel és bicskával egy darab fából kifaragott gyertyatartót, melynek alsó részéből háromkaréjos karcsú kereszt emelkedik ki (kat. 50; 65. kép). Gyurkó Pál faragványait felsoroló listából van csupán tudomásunk egy olyan, rámába foglalt „díszes faragás"-ról, amely „Krisztus urunkat" a keresztfán ábrázolja és mellette „ott imádkozik Szűz Mária".

77 E tárgyak a paraszti népi vallásosság 20. században felszaporodott szakrális tárgykészlete iránt megmutatkozó igény sajátos, önellátó módon való kielégítését példázzák. Ebben az