Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

tartott, hogy faragásaiban megörökítette azokat. Például a bécsi döntések nyomán visszakerült országrészek öröme is rákerült fafaragásra. Az EM LÉ KÜLMiratot viselőkisfatábla elején a keresztre feszített Krisztus, mintha oltáron lenne megjelenítve, 3-3 szál gyertyával körülvéve. A széleken körbefutó felirat az első bécsi döntés történelmi eseményét örökíti meg: BEVONULT A MAGYAR HADSEREG A KÁRPÁTOK BROSZINKO FÖLDRE 1939 MÁRCIUS 15 ÉN (kat. 37; 53. kép). Egy faragott falikép szintén erre, de még a második bécsi döntésre is utal: 1939 MÁRCIUS 15 ÉN BEVONULT A MA / GYAR HADSEREG A KÁRPÁTO KAU ÁRA /1940 SZEPTEMBER 11 ÉN VONULT BE A FŐ / MÉL- 49. kép. Huszár áttört faragású táblaképen, 1939 (kat. 40.) TÓSÁGÚ KORMÁNYZÓ URUNK KOLOZS/VÁRRA A MAGYAR HADSEREG ÉLÉN A vastag fatábla mindkét oldalába elnagyoltan véste be Horthy Miklós alakját. A kormányzó egyenruhában ül lován, mellén kitüntetések (kat. 43; 54-55. kép). Huszáros táblaképéhez (49. kép) igen hasonló ábrázolásmóddal, áttört faragású, padhátbetét formájú, falra akasztható faliképen szintén kifaragta Horthy Miklós képét. A barnára pácolt keretben fehér lovon ülve fekete uniformisban tiszteleg a kormányzó (kat. 42; 56. kép). 1941-ben, valószínűleg táblaképen, megfaragta a magyar koronát is, de erről csak a bevezetőben említett, faragványait felsoroló feljegyzésből van tudomásunk.

76 A haza sorsát szívén viselő faragópásztor mindeközben vallásos alkotásokat is készít, a két téma nemritkán együtt jelenik meg. A fentebb bemutatott, a krisztusi megváltást ábrázoló „emléktáblácská"-n a keresztre feszített Jézust a bécsi döntésekre utaló felirat veszi körül (kat. 37.). A vallási téma megjelenése a pásztorművészetben a pásztorság sajátos kapcsolódását mutatja a paraszti világképhez, a népi vallásossághoz. A paraszti vallásos élet a 19. század vége óta egyre gazdagabb és változatosabb tárgyi világgal rendelkezett. A falusi vallásosságban meglévő Máriakultusz, a szentek tisztelete, a szentelmények használata, a társulatokban való közös imádkozás, búcsújárás és az ezekhez kapcsolódó képi ábrázolások - melyekhez viszonylag olcsón juthattak hozzá búcsúkon, vásárokon vagy vándorárusok révén - a közösségi hitélet kiteljesedését szolgálták. A pásztorság vallási élete - életformájának megfelelően - nem volt ilyen sokrétű, és tárgyi világukban a kegytárgyak is kisebb számban voltak jelen. Az állattartás megszabta életmód nem tette lehetővé a pásztorok számára a vallásgyakorlásnak a parasztság körében megszokott módját. A nyáj legeltetése, őrzése, gondozása és a templomtól való viszonylag nagyobb távolság miatt sem volt mód a falusi életbe való teljes mértékű bekapcsolódásra, de a pásztorok időnként mégis jelen voltak a faluközösség ünnepi alkalmain. Karácsonykor, húsvétkor, esetleg télen jártak gyakrabban templomba. A pásztorélet hagyományaiban helyet kapott Szent Vendel, Szent Demeter alakja, akiket egyes vidékeken a juhászok védőszentjeként is tiszteltek, és akik maguk is „pásztorok" voltak.