Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)
„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "
barna lovon kardot tartó huszár ül, csákóban, mentében (kat. 40; 49. kép). Egy falra akasztható, körtefából faragott, színesen megfestett sótartó elején is huszár ül fehér lovon, kék színű dolmányban, piros nadrágban és csákóban, kezében karddal (kat. 6; 50. kép). A katonaéletet Gyurkó nem csak faragással jelenítette meg, de szomorú keservesben is megénekelte nehézségeit: Hej, soha nem vétettem hazám falujának, Hazám falujának, Hej, mégis bevettek lovas katonának, Lovas katonának. Áldja meg az Isten azt az édesanyát, Azt az édesanyát, Ki katonának nem nevelte fiát, Nem nevelte fiát. Lám engemet arra nevelt édesanyám, A jó édesanyám, Hogy ne legyen sem országom, sem hazám, Csipkebokor legyen enyém szállásom, No, de szállásom, Hej, ott se legyen sokáig maradásom, Hej, maradásom... 13 A hazaszeretettel összefüggésben mérföldkő az I. Világháború. Gyurkó egyik katonadala szól ennek az időszaknak a hangulatáról: Fél a magyar, fél a német, fél a tót, nem úgy van mán, mint azelőtt régen volt, 45. kép. Gyufatartó, domború faragású koronás ketten, hárman vagyunk egy testvérek, magyar címerrel, 1913 (kat. 13.) Boszniában mink leszünk a legények. Boszniában megfújták a trombitát, Minden huszár nyergelje fel a lovát. Fölnyergelem keselábú lovamat, Még az éjjel kimulatom magamat... 14, Magyarország háborús veresége nyomán a bekövetkezett trianoni tragédia hatására a két világháború közötti időszak általános jellegzetessége az országvesztésbe való bele nem törődés, a revízió gondolata. 75 Gyurkó Pál 1930-as évek végi faragványán, egy domború és recés faragással, véséssel díszített, az országház kupolájára emlékeztető, forgatható tetejű asztali sótartó alján az ÉLJEN MAGYARORSZÁG! felirat olvasható, amely szintén a megcsonkult államegységre utal (kat. 39; 51. kép). Ugyanezt a szöveget véste egy vadgesztenyefából áttörtén faragott képre is, melyen az életfa-szerű virágos ág még domború faragással is díszített (kat. 55; 52. kép). Gyurkó Pál huszonéves kora óta sokszor megjelenítette az országcímert, nemzeti trikolórunkat, a honvédő katonát különféle faragásain. Hazaszerető, magyarságára - a tárgyak tanúsága szerint - büszke ember volt, s az eseményekkel együtt rezdülő azonosulással élte meg az országvesztést követő revízió, területvisszacsatolás eseményeit, amelyeket olyannyira fontosnak
