Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)
„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "
festésű, mellette a két-két cserép virág piros-fehér-zöld színekben pompázik. Elejének mindkét sarkára fehérre festett kereszt került, templom-torony alakú talapzaton (kat. 3; 43. kép). Ismét egy évvel későbbi, 1893-as az a gyufa tárolására szánt tartó, melyet feleségének faragott Nagydályi pusztán, s Gyurkóné fésűt tartott benne. Ennek hátlapja is áttört faragású, középen piros-fehér koronás címer van, s fölé kétoldalt fehér cserépből kinövő zöld leveles ágak hajlanak. Tetején a két barna lófej között és kétoldalt stilizált tulipán van, a tartórész két sarkán pedig egy-egy fehérre festett kereszt (kat. 5; 44. kép). Az áttört faragást Gyurkó szívesen alkalmazta még a kimondottan dísztárgynak faragott táblaképeken is. Falra akasztható képei között a pad- vagy székhátak „önállósult" darabjaiként szemlélhetünk két fenyőfából fűrészelt, olajjal festett, áttört díszítésű, festett alkotást. A figurák még a tradicionális pásztorfaragás motívumai: szarvasra célzó vadász, tölgyfa makkokkal, mókusokkal, madarakkal, kutyával, illetve kanász bőgatyás viseletben, kalapban és lajbiban, baltájával. A képek szemléltetik az áttört faragás hagyományos ábrázolásmódját, melyet nem a természetes arányok jellemeznek, hanem alkotójuk aszerint nagyította-kicsinyítette szereplőit vagy a háttér részleteit, hogy mondanivalójában mit tartott fontosnak (kat. 24-25; 13-14. kép). Különösen a Millennium táján készült pásztorfaragásokon gyakoriak a katonaábrázolások, jellegzetesek a karos lócán már bemutatott huszárok, a címer, vagy a zászlót tartó katonák. Az 1848-49. évi események hatását és utóéletét mutatja nemzeti színeink, címerünk, a Szent Korona és a huszár (katona) alakjának elterjedése a népművészetben. Gyurkó Pálnak egész életútját végigkísérik ezek a motívumok és a történelmi téma idősebb korában az aktuális eseményekhez kapcsolódóan is ábrázolást nyert. Elete végén is visszaemlékezett katonaéletére. Még 90 évesen is számon tartotta bevonulásának pontos időpontját és az átélt történelmi eseményeket: „1892ben október 6-án bevonultam 16. gyalog honvédezredhez Beszterce bányára. (...) Azóta keresztül éltem a 14-i háborút is. A 18-i forradalmat is keresztül éltem, a második háborút is. Most pedig 1956-os [utólagos betoldás : elen (sic ! )] forradalmat is megértem... " 67 A hatvani múzeumba küldött történelmi témájú tárgyaihoz és ideajándékozott végeibocsátó leveléhez néhány sort is mellékelt: „Drágájaim / Ezt a régi katonai emlékemet őrizzék meg. Azért küldöm maguknak, hogy ott majd gondját viselik. 1892-ben katonának bevonultam, azóta nagyon gondját viseltem. " 68 Gyurkó tárgyainak hazafias jelképei között leggyakoribb a magyar címer, ami fiatal- és időskori faragványain egyaránt felbukkan. A címer a 19. század második felétől egyre inkább a nemzeti függetlenség és a társadalmi integritás szimbólumaként élt a köztudatban. Ábrázolása a néprajzi tárgyak szinte teljes skáláján megjelent, a legkülönfélébb munkaeszközöktől az ünnepek, népszokások kellékein át a népviselet darabjaiig, a paraszti lakáskultúra tárgyain, ajándék- és emléktárgyakon át az épületdíszekig. A címer koszorúba fogott megjelenítése a legáltalánosabb, e keret segítette beilleszteni a növényi motívumok közé. 69 Bemutattuk fentebb a címer változatos ábrázolásait Gyurkó karoslócáin, -székén, kanalasain, ivóbegréin, kanászbaltán és kanászbalta mintáján, fésű- és gyufatartóján. Ezeken kívül készített még olyan „zsebbeli gyújtótartót", melyen a magyar címert rozmaring-koszorú övezi. A szilvafából faragott, könyv alakú „masinatartó "-ban a súrlódásra is könnyen gyulladó kénes gyufát tartották (kat. 13; 45. kép). Egy másik, domború faragással borított asztali gyufatartójának középpontjában a koronás magyar címert leveles ágak övezik, fölötte két szembenéző madár áll (kat. 34; 46. kép). Idősebb korában még készített olyan falra akasztható önálló képeket is, amelyek a magyar címert nagy méretben és teljesen középpontba állítottan ábrázolják (kat. 48; 69.). Szent István a kereszténnyé vált magyarság első uralkodója, a középkortól folytonos hagyomány szerint az ország és a nemzet mennyei patrónusa. Tiszteletére Gyurkó Pál egész alakos képet faragott a II. világháború idején, 1941-ben. Falra akasztható, vadgesztenyefa táblán domború
