Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

A díszes példányokat karcolással és sallangokkal is ékítették. A marhaszarv színezése leggyakrabban választóvízzel történő „sárgítás" volt. A Gyurkó Pál alkotásai között fennmaradt egyetlen tülök a palóc pásztorművészet egyik legszebb alkotása. A választóvízzel maratott tárgyon a díszítményeket karcolással alakította ki Gyurkó, a szájperemet íves-csipkésre formálta. A fúvóvég szegő- 36

" ké

P" Ivócsanak

< 1948 58-) dísze, a GYP kezdőbetűk és a készítés évének 1899-QS évszáma fölött a motívumok három, egymástól szalaggal elválasztott mezőben vannak elhelyezve. Az ábrázolt jeleneteket Gyurkó Pál így mutatta be Madarassy Lászlónak: „Az első mezőben három cserepesrózsa, egyiken madár ül, meg egy cserepestulipánt. A másodikban két mocsárja (tölgyfa), áfákon ülő sasokkal és a fára futkározó mókusokkal, az egyik sas éppen elkapott egy mókust és repülni készül. Az egyik fa árnyékában két vadász, puskájukkal valami vadat éppen célba vesznek, asztal és szék, az asztalon borosüveg és poharak, a másik alatt szarvasbika és szarvastehén a borjával, a fák közötti térben vadászebek, vaddisznó és repülő sas. A harmadikban két, kivont karddal vágtató huszár, egy lovas nélküli nyerges ló, pipázó, bunkósbotot tartó, szűrös kanász, mögötte puli, előtte három kan, az elsőnek nyakában kolomp, továbbá bika és röpködő sasok, az egyiknek karmai között kígyó. "

65 Az alkotó elbeszélése tükrözi azt, hogy mennyire konkrétan és elevenen látta faragás közben környezetének jeleneteit (kat. 9; 37. kép). A faragáshoz értő pásztorok a parasztok számára is készítettek tárgyakat, olyanokat is, amilyeneket ők maguk nem használtak. A köztudatban „palóc bútor" néven ismertté vált, áttört faragású betétekkel díszített padoknak, székeknek, tálasfogasoknak is többnyire ők voltak a 37. kép. Kanásztülök, 1899 (kat. 9.)