Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„A zén legénkoromba még minden pásztor faragott... "

16. kép. Kecskefejes duda, 1948 (kat. 60.) tornak az alakja (állataival együtt), a betyár, a huszár és nemzeti szimbólumként a címer. A pásztorművészet virágmotívumai a népköltészet virágszimbolikájához hasonlíthatóak.

51 A fémintarzia (ónöntés, ólmozás, rézveret) jellegzetes, kedvelt díszítés volt. A mintákat fába vésték, a megolvasztott ólmot, ónt a vájatokba öntötték, majd szilárdulás után a felületet lecsiszolták. Az ónnal kiöntés fortélyaként említette Gyurkó Pál, hogy az „ustorny elekre, késnyelekre a cínozást (ónöntés) napfényes időbe öntöttem, mer az öntés csak ilyen időbe sikerül. "

52 A palócság pásztorművészetének fennmaradt tárgyi emlékei a 19. század második és a 20. század első felét reprezentálják. Az első világháború utáni esztendőkben már eléggé megfogyatkozott a faragó pásztorok száma. A jelesebb faragók ugyan még ezután is művelték mesterségüket, alkotásaik azonban még kevésbé maradtak körükben, érdeklődőkhöz, vevőkhöz, múzeumokba kerültek.

53 Ezt a folyamatot szemlélhetjük Gyurkó Pál munkásságában is. A 19. század végén - 20. század elején készített darabjai még jobbára a hagyományos pásztoréletforma tartozékai. „...14 éves voltam [1883-ban], amikor far icskálni kezdtem... " - olvashatjuk önéletrajzában - „...eleinte csak olyan dolgokat, amire nekem magamnak is szükségem volt, kanalat, ivóbegrét, villát... " A faragást az öregebb pásztoremberektől figyelte és tanulta meg: „Láttam, hogy a másik kanász hogy farag, én igyekeztem azt szebben, jobban megcsinálni... ha a disznóvá a vilkei határba, a kislibércsi vőgybe jó bementünk, oszt pásztorok többen essze tanákosztunk, mingyá affaragásra fordút a szó. Felmutattuk egymásnak, ki mit faragott - vót ott fakanál, gyufatartó, sótartó, baltanyél, bot, orsó, guzsaly, lócahát, flajta, furujja, dudafej - osztán eebírátuk, kiémijen. "

54 Elete második felében, letelepedett életmódja, megváltozott körülményei közepette egyre több olyan tárgyat (például falra akasztható dudafejeket, képeket, dísz mosósulykokat) készített, mely a pásztorművészetnek használati funkció nélkül már csak díszítőtechnikáit és egyes díszítményeit hordozta. Faragványain Gyurkó alkalmazta a különféle technikákat, díszítési eljárásokat: vésés-karcolás, fémintarzia, domború és áttört faragás egyaránt előfordulnak tárgyain. Motívumai is igen vál-