Lengyel Ágnes: Egy fafaragó pásztor öröksége (Balassagyarmat, 2007)

„Pásztor családból származom..."

3. kép. Táblakép életrajzi adatokkal, 1941 (kat. 49.) Szécsénybe került, a Pulszky-család birtokára, majd Voltmár József sertéstenyésztőnél kanászkodott három éven át. Kilenc évet töltött Majláth Mária majorságában, itt 950 sertésre ügyelt. Az Almássy grófok birtokán, a pusztatiribesi gazdaságban tizenkét évig pásztorkodott. Ezután két esztendőt Herencsényben szolgált, végül hosszabb időre Heves megyébe került. A báró Hatvány család hatvani uradalmában előbb a kisbátonyi, majd a nagyteleki gazdaságban tizenöt esztendőt számadó-kanászként dolgozott. Itt szolgált utoljára, visszaemlékezése szerint tízezer sertésre kellett ügyelnie.

19 1932-ben hagyott fel a pásztorkodással, s feleségével együtt végleg megtelepedett Hatvanban. Házat vásárolt, s a feljegyzések szerint az akkori viszonyok között nem számított szegény embernek, mert költözésekor holmiját öt kocsival szállították. Bútorának egy részét előző gazdájától vásárolta, köztük márványlapos szekrényét is.

20 A nyugalomba vonult, de faragványairól ekkorra már ismertté vált számadókanászt Madarassy László, „művészkedő" pásztorokról szóló könyve készültekor több alkalommal is felkereste. Gyurkó lakhelyét takaros, módosan megépített házként mutatta be, ahol „akármilyen úr ellakhatna". A gazda kilétéről azonban tanúskodtak az egykori kanászélet és a faragó kedvtelés gondosan őrzött emlékei. „A verandán ... falon, fal mellett... asztalon karikás ostorok, szarukürt, bőrtarisznya ... egy állványon és fogason Gyurkó remekművei: 4 bunkó, tehénlábszárcsontból faragott bunkójú, cinnel megfuttatott díszű karikásostor..." - számolt be részletesen a látottakról Madarassy László.

21 (4. kép) Egyik látogatásakor vele tartott Horváth Jenő képzőművész is, aki lerajzolta az egykori számadókanászt. Gyurkó ekkor régi ünneplőjét, a pásztorviselet jellegzetes darabjait öltötte magára: „szűkujjú, fehér inget, vendéggombos, fekete lajbit, bő, fehér gatyát, magassarkú, ráncostorkú csizmát... fejére puha, fekete kalapot... vállára tarisznyáját, szebbik ostorát veti, jobbjába kedvenc, hétszergörbe barkócabotját veszi."

22 (5. kép)