Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

SZOKÁSOK A GYERMEK SZÜLETÉSE ELŐTT - Megesett lányok

tek, hogy a terhesség titokban maradjon. Akinek sikerült állapotát elkendőznie, életmódján nem változtatott, továbbra is járt mulatságokba, sőt néhány olyan esetről is tudnak — mint ezt a más összefüggéseiben idézett példák mutatják —, amikor így ment férjhez anélkül, hogy a násznép, vagy esetleg, ha mástól volt terhes, a vőlegény tudomást szerzett volna erről a lakodalom előtt. Ha viszont kitudódott a dolog, többet a népek elé nem mert menni, csak otthon a ház körül tett-vett. Még templomba sem merészkedett el, mert mint mondják: Ott nevették vóna ki hangosan! s

* A szégyenérzet mellett ebben más is közrejátszott. Vétke révén kívüliekedt a faluközösség valamennyi csoportján: már nem számított lánynak,

55 viszont menyecske sem volt.

56 így a kötött templomi elhelyezkedési rend értelmében a templomban helye sem volt.

57 Felemás állapotát fejezte ki fejviselete is. Továbbra is leeresztett hajjal járt,

58 mint a lányok, viszont fedetlen fővel már nem mutatkozhatott. Főkötő, kikötött menyecske-kendő nem illette meg, csak áll alatt köthette meg fejkendőjét, ahogy az idősebb asszonyok szokták.

5 9 Ilyen helyzetben módosultak a születés körüli szokások. Keresztelői lakomát nem tartottak, valamelyik közeli rokon asszony, esetleg csak a nagyanya titokban, hétköznap, esti ájtatosság után vagy kora reggel keresztvíz alá tartotta a csecsemőt, s a családtagok közül egy férfit beírattak keresztapának 60 Bár az illetőket szólíthatta keresztapám-, keresztanyámnak a gyermek,

61 nem vonatkoztak rájuk azok a kötelezettségek, amik egyébként a keresztszülőket terhelik. így poszrikba sem jártak

6 2 a megesett lányhoz: Ha mán mecscsináltattad, egyé

1 krumplilevest, vagy amit tudsz!— vágta oda neki az anyja.

63 A katolikusoknál hivatalosan az anyaavatás szertartásában sem részesülhetett. A gyermek világrajötte után a leány asszony lett. Ezt jelképezte a felkontyolás, amelynek körülményeit érzékelendő, idézem egy szemtanú elbeszélését: „...a pajtásom, az olyan nagy zsivány vót. Még akkor mink iskolába jártunk, oszt mondja egyik reggel: Szünetben elszaladunk mennézni, hogyan kontyolják fel a menyasszonyt! Hogy honnat tudta, nem tudom. Hát el is szaladtunk ezekhö' a B. M.-ékho'. Hát akkor csinálja neki a nővéri, de üti-veri à fejit közben a szerencsétlennek. Az apja meg csak szidta, káromkodott rá. Ahogy melláttak minket, elzavartak rögtön. De arra úgy emlékszek, hogy rítt szeginlyány nagyon, oszt a testvéri meg csapkodta ökölvei a fejit" (Vargáné Hegedűs Juliánná, sz. 1886., örhalom) 64 %