Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK

165. A Jobbágy" elnevezés ilyen értelmű fennmaradására Id. még Szabó Z., é. n. 43., Manga /., 1952. 65., illetve a jelenség részletes magyarázatával együtt:Szabó I.-SzabóL., 1977.448. 166. Ld. még Manga/., 1952. 66., 74-75. 167. Pl. öthatomban a 323 család között felosztott 506 kh-ból a jobbmódúak 10-12 holdat is kaptak, míg a szegényparaszt családok 1-2 holdnál többet nem igényelhettek (Zólyomi J., 1966. 35.). 168. Végleges felbomlásukhoz az első világháborút követő években az új házhely-kiosztások adták meg a lehetőséget (vö. Fél E., 1944/a. 4.). - Ezen intézmény jellegzetességeivel külön nem foglalkozom, adataim egybevágnak a Morvay J. által részletesen bemutatott gyakorlattal, azon megszorítással, hogy vidékünkön kevésbé merev forma volt általános ( Morvay J., 1956. - Morvay utóbb maga is megemlíti, hogy a Zagyva vonalától nyugatra egy demokratikusabb nagycsalád volt jellemző: Morvay J., 1968.115-116.). 169. A két világháború között már általános szokás, hogy a leány férjhezmenésekor a szüleitől un. menyecskefődet is kapott. A 200—1200 Dől között mozgó terület jogilag továbbra is a szülőké volt, azonban a menyecske és férje, önállóan művelték, s a befolyt haszon az asszony különvagyonát képezte, amit ruházkodásra fordított. Ez egyrészt bizonyítja azon régi szokás intenzív továbbélését, hogy a menyecske öltözködéséről férje családja nem volt köteles gondoskodni, másrészt azonban arra utal, hogy a viselet alakulása ütemének meggyorsulása miatt a leány kelengyéje már nem szóihatott egész életére. A szegényparasztoknál az aprócska menyecskefőd beígérése nemegyszer a férjhezadás eszköze volt, e rétegnél ugyanis, ha a férj szüleivel közösen gazdálkodtak, jobbára ezt a területet is a közöshöz kapcsolták. A szokás egészen a tszek megalakulásáig érvényben volt. (Hasonló szokást ír le Martosról Fél E., 1944. 36.) 170. A nagylány, illetve legénykorú gyermekek (utóbb, mint majd látjuk, a korhatár mind lejjebb száll) öltöztetését azonban már a családi vagyonból tedezik, hiszen .ebben az időszakban a viselet státusjelző funkciója előtérbe került. Ugyanez érvényes a gyermekek kiházasítására is. 171. Garády részletesen leírja, hogy ösagárdon hogyan állítottak vőt fiúörökös hiányában a leányhoz (Garády, 1854. 36.). 172. Leszámítva néhány patriarchális jellegű szokást, amelyben a leány vérségi leszármazása volt a döntő. 173. Tekintve, hogy vidékünkön az egygyermek-rendszer terjedése még nem öltött olyan súlyos méreteket, arra itt nem volt példa, hogy a legszegényebb rétegből kényszerültek volna vőt hozni. 174. ők maguk nem tesznek különbséget aszerint, hogy egy vagy több házas testvér tartozik a családba, lényegesnak azt tartják, hogy együtt éltek, közösen gaz-