Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)
IRODALMI ELŐZMÉNYEK ÉS KUTATÁSI KÖRÜLMÉNYEK
ugyancsak jó erkölcsűnek tartja általában a palócokat, s a törvénytelen gyermekek arányát 0,1 %-ra teszi. 2 3 Megállapítása szerint az alacsony gyermekszám oka e vidéken az endogámiában keresendő. Négy gyermek egy családban már elenyésző kivételnek számít. 24 A szent Iván napi tűzugrásnál említi, hogy a szokásban állapotos asszonyok is részt vesznek, s a tűz átugrálása náluk a könnyű szülés biztosítását célozza. 25 Figyelemre méltó viszont a kereszteletlenül elhalt gyermekek temetkezési szokásairól beszámoló leírása. A korabeli legidősebbek emlékezete szerint az ilyen csecsemőket a falvak szélén álló, kapónkénak nevezett, szoborfülkés oszlopok köré temették el, éspedig egy sirányban (cserépfazék). A cserépfazékban történő temetkezést ilyen esetekben — immár nem az oszlop körül — úgy említi, mint kutatásai idején több helyen még élő gyakorlatot. Az ugyancsak még intenzívnek tapasztalt hiedelem szerint, a csecsemők minden hét évben éjfélkor felébrednek és siránkoznak. Ha egy arrajáró elmondja fölöttük a keresztelő formulaszöveget, angyalként repülhetnek a mennyországba. Ellenkező esetben egy óra elmúltával abbamarad a sírás, s hét év múlva jelentkeznek ismét hasonlóképpen. 26 Különböző összefüggésben rögzít néhány, témakörünkbe tartozó terminológiát: párna (gyermek pólyázásához), bőcsö, ücsik (ülőke), viganó (gyermek felsőruha). 27 Utal rá, hogy a gyermekek hálóhelye részint a kemence teteje, részint a fűtetlen kamra. 2 * Sajátosságként emeli ki azon szokást, amely szerint az anya elsőszülöttje halálakor píros fejkendőben gyászol. 29 — Ezt egyébként Findura Imre is megerősíti, általában kiskorú gyermek halálára vonatkoztatva. 30 Pintér Sándortól kapjuk a következő részletesebb leírást 1891-ből, 31 amelynek felhasználhatóságát nehezíti a novellisztikus törekvésű stílus, s általában a romantikus látásmód. A gyermekáldás élé néző asszony helyzetét idilli színben tünteti fel. A szülés várható idejére kívül-belül kimeszelik a házat, a leendő apa gondoskodik ringao beöcse-iöl, ülőkéről. A sátoros ágyat Pintér szerint előre elkészítik, s a szülésre ebben kerül sor. A sátorlepedőt, amely leányágon öröklődik, sátor rúd segítségével erősítik fel, sarkaiba kenyérbelet, fokhagymát kötnek. Az újszülöttet tisztesfü főzetében fürdeti meg a bába. A szüléssel kezdődő egy hét elnevezése sátoros ünnep. Ezalatt a gyermekágyast komaasszonya látja el étellel (mákos ferentő, béles, fonott kalács), itallal (mézespálinka, bor). Ilyenkor csak nők veszik körül az anyát és gyermekét. Hetedik nap kerül sor az avatásra. Az anya ez alkalomból legtisztességesebb ruhaneműit veszi fel, s az ugyancsak ünnepélyesen felkészített csecsemőt virágokkal kihímzett
