Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK

és poszrik terminológia. Csak gyűjtőterületemről van eddig adat recens anyagban magyaroktól az állva szülésre. Ugyanakkor a guggolva—térdepelve szülés Alföldön, Erdélyben elterjedt szokása nálunk ismeretlen. A méhlepény ágya elnevezése a magyar anyag oldaláról nézve helyi specifikum, változik azonban a kép, ha a szlovák szakirodalmat is bevonjuk az összehasonlításba. Ugyancsak szlovák kapcsolatra utal néhány, az egész palócnak tartott vidéken, illetve csak az általam vizsgált Ipoly menti községekben ismeretes szokás: lakodalomkor termékenységvarázsló szándékkal, vagy fiúutód biztosítása céljából egy fiúcskát dobnak a felvetett ágyba. A keresztanya pénzajándékát kereszteléskor a csecsemő pólyájába dugja bele. Avatás alkalmával vízitatás az asszonnyal, hogy bőven legyen teje. Gyűjtőterületemen kizárólag szlovák betelepítésű helységekből van adat a leánynak hívott keresztanyára, valamint azon szokásra, hogy a szülőasszony komaasszonyának felkéréskor a bábával pálinkát és süteményt küldött. Feltűnő az is, hogy a csecsemő apai elismerésére utaló, a keresztelést követő szokásokat, szokásrészleteket is csak itt őrzött meg az emlékezet. Mindez a jelenleg rendelkezésre álló, saját gyűjtésű, ületve szaküodalmi anyagon nyugvó feltételezés. További alapos, összehasonlító célú kutatás döntheti el, hogy adott esetben valóban - szűkebb vagy tágabb terület lakosságát átfogó — speciális vonásokról van-e szó, s a szlovák párhuzamok esetében a közös nyelvhatár mentén (esetleg a vándorló idénymunkások közvetítésével) az átadás—átvétel folyamata hogyan alakulhatott, avagy a szlovák betelepülés korából származó elemek maradtak-e fenn napjainkig.

2 JEGYZETEK 1. A gyűjtött anyagból részben itt, részben az egyes fejezetekben leszűrt tanulságok elméleti párhuzamaira, akár csak a magyar szakirodalomból is, részletesen kitérni messze vezetett volna jelen munkám célkitűzéseit tekintve. Feltétlenül ki keü azonban emelnem néhány kutatót, akiknek módszere, elvi alapvetése maghatározó volt számomra. Fél E., Morvay J., Manga J., Vjváry Z. a társadalmi szempontú közelítésmódot példázó, illetve a népszokások változását elemző tanulmányaira, műveire utalnék itt elsősorban. Külön köszönettel tartozom továbbá témavezető tanáromnak Ujváry Zoltánnak, akitől az egész gyűjtő és feldolgozó munka során felmerülő elméleti, módszertani kérdésekben egyaránt nagy segítséget kaptam. 2. A kézirat lezárásának időpontja: 1980.