Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

176. Pócs É. egyik sipeki adatköztője is úgy gondolkozott, hogy éjjel kellett volna menni, de ő délben ment (Pócs É., 1980. 653.). 177. Az, hogy jobb vagy bal kezüket használták, lényegtelennek tűnik a válaszok alapján. Hasonlóképpen az is, hogy mibe szedték. - Én már nem találtam rá adatot, de Diószegi V. korábbi hugyagi gyűjtése szerint az illető küenctől visszafelé számolva szedte a füvet, földet (PMNA: 242.). 178. Diószegi őrhalmi adata szerint a fürdőt olyan fazékban főzték, amelyet még nem használtak, s végül a vízzel együtt a fazekat is elásták a csepegő alá (PMNA: 242.). 179. Gőzölés nélküli fürdetésre van adat, eUenkezőjérc azonban, amikor a paritást nem követte fürdő, nincs. 180. Ld. méz Zólyomi J., 1980. 264. 181. Diószegi V. gyűjtése szerint Hugyagon a előbbinek gyerekborostyán, az utóbbinak leányborostyán nevet adtak (PMNA: 242.). 182. Diószegi gyűjtéséből ismerjük még az „eleven gát" (liceum), „tavali tökcsinka", babhaj és pazderja főzetéből készített fürdők esetenként előforduló alkalmazását is (PMNA: 242.). 183. Rákérdezésemre az adatközlő kiegészítette: mindegy volt, hogy az ablaktól vagy a bejárattól számolták a harmadikat. 184. Diószegi Örhalomban kutya- és macskakoponyára is talált adatot (PMNA: 242.). 185. A tej ilyen célú felhasználásáról ld. még Zólyomi J., 1980. 264. 186. Mindkét utóbbi adat Diószegi gyűjtéséből való (PMNA: 242.), magam ezek emlékét már nem találtam meg. 187. PMNA: 242. 188. Még az 50-es évek elején is tevékenykedő dejtári füvesasszonyról Id. Manga J., 1952. 77. 189. A nők hagyományhoz való erősebb ragaszkodását, amely e vonatkozásban is nyüvánvaló, jól példázza a volt őrhalmi iskolaigazgató visszaemlékezése: 1952 szeptemberében beállított hozzám egy fiatalember és bizonyos szégyenkezéssel egy darab vasat kért tőlem. Kérdeztem, milyen vas kellene neki, milyen célra, vas és vas között igazán nagy különbség van gyakorlati szempontból. Mindegy milyen, csak egy vasdarab legyen - mondta ő. Most már igazán értetlenül álltam előtte, mire kibökte, hogy beteg a kisgyermekük, az asszonyok nem hagytak neki békét, el kellett jönnie özvegyemberhez vasat kérni és annak vizében fürdetni a gyermeket. Ő — úgymond - nem akart ilyen ostobaságot csinálni, de az asszonyok görcsösen ragaszkodtak hozzá, rendületlenül hisznek effélékben (PMNA: 73.).