Kapros Márta: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Debrecen, 1986)

CSECSEMŐKOR - Szemmelverés

Szereztek valahonnan egy rókafőt. Ezt megforralták és három napig lefekvés előtt ebbe fürösztöttck a gyereket. A rókafőt aztán föltették a padlásra, amikor kellett, újra elévették. Mikor először főzték, még szőrös tői-bőrös tői tették bele. Azut' mind kevesebb vót rajta, végül csak a csont. — Még az én időmben haüottam eztet, hogy csinyájják" (Mesterné Róka Mária, sz. 1896., Ludányhalászi). „Itt örhalomban vót egy rókafő. Mán csak úgy a csont. Egymástól hordták az asszonyok. Szedték egymás kezibül: Próbáld meg még, a rókafőbe fürdesd meg! A rendes fürdővizibe meüétettem ezt a rókafőt" (Mártonné Bernáth Jolán, sz. 1916., örhalom). A három idézet jól szemlélteti, hogyan lesz idővel a beteg gyermek számára külön leölt bak- vagy nőstény rókából egy mindenki által használt, inkább csak szimbolikus jelentésű koponya. Egyben azt is láthatjuk, esetenként mint egyszerűsödhet, illetve bővülhet egy-egy elemmel az eljárás. — Az első változathoz kapcsolódik az a ludányi adat, amely szerint kislányt fekete tyúk, kisfiút fekete kakas levében (állítólag mindenestől megfőzték) kell megfüröszteni három egymást követő nap estéjén.

1 84 — Van adat arra is, hogy állati eredetű terméket használtak fürdőnek szemmelverés gyógyítására. Hugyagon a szüretien édestejben történő háromszori fürdetést javallottak,

1 8S Csitárban pedig a lóganajt. „Azt fürdettük. Van aki lóganajba is megfürdette. Megfőzte a lóganajt, azt leszűrte, mikor oszt lehűlt annyira, akkor lemosogattya" (Sebők Andrásné, sz. 1881.).

186 Meglehetősen közismertnek mutatkozott még két fürdő. Egyiknek alapjavas, mégpedig ismét kilencféle. Vannak, akik lényegtelennek tartják a vasdarabok eredetét, míg mások szerint kislány gyógyításánál kilenc özvegyasszonytól, kisfiúnál ugyanennyi özvegyembertől kell a vasat kérni. Ebben szintén háromszor fürdették meg a gyermeket, napfelkelte előtt. Az adatok egy része szerint a kilenc vasból főzött lében történő fürdetés csak egyik összetevője volt a gyógyító eljárásnak, míg mások a továbbiakat külön fürdőként tartják számon. ,JCilenc ollan nevű özvegyasszonytól kért rozslisztet, amülen nevű vót a beteg. Azt meggyúrta három laskának. Akkor azt kifőzte tésztának, akkor abba a tészta vizibe beletett küenc féle vasat. Most megint bele keüett tenni öt darab sókövet (ami este szikrázik, ha összeütik), akkor mikor lehűtöttem, akkor beletettem a tésztát. Aztán leszűrtem a vizet, a kicsit megfürdettem benne, akkor a réttya (létra) fokon le keUett önteni a vizet, oda keüett adni a tésztát a nőstény kutyának, mert lyányt fürdettem benne..." (Baüa Istvánné, sz. 1885., Hugyag).

187